H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 30. (Zirc, 2013)

KENYERES ZOLTÁN - RÁCZ ISTVÁN ANDRÁS: A Bakony-vidék állatföldrajzi felosztása az egyenesszárnyúak mintázati alapján

Myrmeleotettix maculatus (7F=81,0 NS) és a Dociostaurus brevicollis (7F=75,4 NS). A Fenyőfői terület a Bakony-hegységben rendkívül ritka homoki területek kiemelkedő jelentőségű reprezentánsa. A Bakonyvidéken csak az egyedi értéket képviselő Fenyőfői Osfenyves (MAJER 1988) térségében és a Bakonyalja néhány pontján (Nagytevel, Homokbödöge) találhatók jelentősebb homokelőfordulások. A Bakonyvidék egyenesszányú-faunájának melegkedvelő, homokpusztai színezőelemei főképp e területeken fordulnak elő, melyek közül egyes, korábban jelzett fajok [Acrotylus longipes (RÁCZ 1979)] nagy valószínűséggel a tájátalakítás következtében eltűntek. A Fenyőfő környéki homokvidék egyediségére már RÁCZ (1979) is utal, az akkor még az Északi-Bakonyhoz sorolt részterület néhány színezőelemének kiemelésével (Acrotylus longipes, Sphingonotus caerulans, Celes variabilis). 4. ábra: Az Arcyptera microptera és a Sagapedo bakonyvidéki elterjedési mintázata (6) Déli-Bakony. A Központi-Bakony (korábbi névhasználattal: Eszaki-Bakony) határmódosítása miatt a kistáj területe az egyenesszárnyúak minősítése alapján még az állatföldrajzi felosztásnál szűkebben értelmező vegetációs tájbeosztásnál (MOLNÁR et al. 2008) is kisebb. Az IndVal elemzés - részben feltehetően a kisebb mértékű alulkutatottság miatt - e kistájhoz karakterfajt nem jelölt meg (sem a 61 mintás, sem a kistáj szintig összevont minták esetében), az elemzés a Központi-Bakonnyal közös taxonnak jelölte viszont a Leptophyes boscii fajt (7F=78,2** Max). Ehhez kapcsolódik, hogy a silvicol fajok Déli-Bakony területén tapasztalható relatív gyakoriságánál magasabb érték csak a Központi-Bakonyban mutatkozik. Ennek megfelelően a thermophil fajok részaránya is itt a második legalacsonyabb a Bakonyvidéken. A kistáj lokális faunájának sokszínűségét mutatja, hogy annak területére esik több, bakonyvidéki szinten ritka, mediterrán faj unikális előfordulása (pl. Poecilimon fussii, Odontopodisma decipiens), de innen származik az Arcyptera microptera egyetlen nem keletibakonyi adata is. Az elterjedési mintázatok alapján az Isophya kraussii előfordulása a kistáj területén markánsnak tekinthető. Utóbbi megjegyzések arra utalnak, hogy a kistáj további kutatása jelentősen árnyalhatja/módosíthatja annak állatföldrajzi megitélését. Jelen vizsgálatok a RÁCZ (1979) általjavasolt karakterfajok egyikét sem erősítették meg. (7) Nyugat-Bakonyalja. A Fenyőfői-homokvidék nélküli összevont minták elemzése alapján a kistájnak karakterfaja nem ismert. Területén a középhegységi (pl. Isophya kraussii) jellegű, ill. a medencealjakon, hegységperemeken tipikus fajok (pl. Isophya costata) csak alá90