H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 30. (Zirc, 2013)
PAPP JENŐ, TÓTH SÁNDOR, KASPER ÁGOTA - KUTASI CSABA: A Bakonyi Természettudományi Múzeum története (1972-2012)
időben ettől kisebb-nagyobb mértékben eltérő vélemények is felbukkantak. Eltekintve a szélsőséges álláspontoktól, intézményenként váltakozó mértékben visszaesett a gyűjteménygyarapodás és előtérbe került a közművelődési tevékenység. A tudományos és közművelődési munka természetesen szervesen kiegészítheti egymást, csak meg kell találni a kettő közötti egészséges arányt. A Bakonyi Természettudományi Múzeumot váltakozó sikerrel, kezdettől fogva ez a törekvés jellemezte. Zirc esetében az eredmények elérésénél messzemenően tekintettel kell lenni arra, hogy az intézmény létrehozásánál nem a nulláról kellett indulni. Kezdve Laczkó Dezsővel, az elődök dicséretes tevékenysége kellő alapot nyújtott. A Bakonyi Természettudományi Múzeum hazai természettudományi muzeológiában betöltött szerepének értékelése nyugodtan rábízható az utókorra. Az azonban nem kétséges, hogy vidéki viszonylatban a tudományszervezésben mindig az élen járt. Az első két évtized folyamán az örökös pénzügyi nehézségek ellenére is lényegében végig sikerült fenntartani a Papp Jenő által 1962-ben életre hívott ,A Bakony természeti képe" kutatóprogramot. Ehhez a kitartó szervezőmunka mellett természetesen nagyban hozzájárult a résztvevők minden elismerést és köszönetet megérdemlő, önzetlen, tudománypártoló hozzáállása. Érdemes kiemelni, hogy a jól működő Bakony-kutatás egyben követendő mintául is szolgált más - természettudományi részlegekkel rendelkező - vidéki múzeumoknak hasonló programok beindítására. Bakony természeti képe" programról évente készült egy kisebb sokszorosított füzet, mely tartalmazta a résztvevők nevét, témájukat és többnyire az elért fontosabb eredményeiket. Ezt megkapták a Bakony-kutató munkaközösség tagjai, de hozzáférhető a múzeum adattárában is. Általában 3-5 évenként a múzeum évkönyvében megjelent egy olyan anyag, mely az érintett időszak legfontosabb eredményeit összefoglalva tartalmazta. A programmal kapcsolatban a felsoroltakon kívül még számos egyéb írásban tájékozódhatnak az érdeklődők. A múzeum tevékenységének fontos állomásai voltak az ún. Bakony-kutató ankétok. Ezek lehetőséget biztosítottak a megelőző évek fontosabb történéseinek áttekintésére, és a programban szereplők előadásaikban is beszámolhattak elért kutatási eredményeikről. Az első három ilyen rendezvény szervezése még Papp Jenő nevéhez fűződött. A viszonylag nagyszabású negyediket már Zircen, a Bakonyi Természettudományi Múzeum 1972. május 17-én történt ünnepélyes felavatását követően ősszel (október 26-27) tartották meg. A múzeum fennállásának első két évtizedében 2-3 évenként szerveztek Bakony-kutató ankétot, 1987-ben a tizediket. A múzeum önállósodásával nagy szerepük lett a külső megbízásos munkákból származó bevételeknek. A kutatómunka is részben ezek köré szerveződött. A múzeum kutatói a saját szakterületük szerint a Bakony azon területeire összpontosították a kutatást, ahová ilyen megbízást nyert el az intézmény. E területek vizsgálatából a jelentések mellett tudományos dolgozatok is születtek. Az önállósodás előtti húsz évben mintegy 20 ilyen tanulmány készült, utána kevesebb, mint 10 év alatt 33 jelentés. A múzeum következő tíz éves periódusában a munkák száma mérséklődött, de 2012 év végéig elérte a 26-ot. Elsősorban a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság bízta meg az intézményt ilyen feladatokkal, de rajtuk kívül más nemzeti parkok, önkormányzatok, egyesületek és állami cégek is a megrendelők között voltak. A megbízások természetvédelmi kutatásokra, védett, védendő és értékes területek természeti állapotának, értékeinek felmérésére, kezelési és védetté nyilvánítási javaslatok, tervek, hatástanulmányok elkészítésére irányultak. 37
