H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 30. (Zirc, 2013)
PAPP JENŐ, TÓTH SÁNDOR, KASPER ÁGOTA - KUTASI CSABA: A Bakonyi Természettudományi Múzeum története (1972-2012)
A költözés révén megnőtt tárolókapacitás lehetővé tette a botanikai gyűjtemény elhelyezési körülményeinek javítását. Pályázati segítséggel évente sor került a gyűjtemények és a kiállítás fertőtlenítésére. Ajándékozás, illetve pályázati támogatás révén az alábbi gyűjtők anyagával gyarapodott az intézmény: Tihanyi János és Kohanóczi Attila rovargyűjteménye, Kartal Béla lepkegyüjteménye, Schüle Imre vadászati kollekciója, Badinszky Péter ásványgyűjteménye. Katona Lajos Tamás geológus közreműködésével a múzeum bekapcsolódott a Bárót melletti Felsőrákos (Erdély) lignitbányájában fellelt masztodon leletmentésébe és konzerválásába. A szakember kiutazását a fenntartó, a konzerváló anyag beszerzését a „Szülőföld" pályázati alap támogatása tette lehetővé. Megfelelő anyagi háttér megteremtése esetén a munkálatok tovább folytatódnak. A könyvtári cserék révén 190 külföldi és 68 hazai intézménnyel állt összeköttetésben a múzeum. A cserekapcsolat jelentősége óriási, hiszen a saját kiadványoknak ( Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis, A Bakony természettudományi kutatásának eredményei, A Bakony természeti képe) köszönhetően számos értékes publikáció jutott-jut el az intézménybe, melyeket egyébként nem tudna beszerezni. Az intézmény kutatómunkája A múzeum kutatóinak tudományos tevékenységét az intézmény gyűjtőköre és gyűjtőterülete mellett, a Magyar Természettudományi Múzeum által meghatározott, országosan kiemelt témákhoz való kapcsolódás szabta meg. Ezek közül a zirci munkatársak az alábbi témákban voltak érintettek: taxonómia kutatások virágos, virágtalan és fosszilis növényfajok populációin, az ember természetes környezetét alkotó ökoszisztémák fajainak vizsgálata, Magyarország állatvilágának kutatása, hazai állatok ökológiai kutatása. Zircen kezdettől fogva messzemenően érvényesült a témaválasztásban a kutatói szabadság elve. Természetesen történtek nem kötelező jellegű ajánlások is. Ilyen volt pl., hogy az intézmény munkatársai (részben kölcsönösségi alapon) szakterületüknek megfelelően kapcsolódjanak be más múzeumok munkájába, elsősorban a vidéki múzeumok által a Bakony-kutatás mintájára szervezett tájkutató programokba. Ugyancsak a kutatási szabadság elve érvényesült Bakony természeti képe" programban tevékenykedő külső munkatársak körében. Tőlük kötelező munkatervet nem várt el a múzeum, de speciális feladatok közös megoldása érdekében alkalomadtán igényelte bekapcsolódásukat. A Bakony-kutatásra is pozitív hatással volt az 1972-ben megalakuló Veszprémi Akadémiai Bizottság (VEAB), mely azon túlmenően, hogy Bakony természeti képe" programot magáénak tekintette, szerény mértékben anyagilag is támogatta a múzeumot. A VEAB számos kutatási főiránya közül - Majer Antal kezdeményezésére - először a környezetvédelmi és tájhasznosítási kutatási főirány részét képező farkasgyepűi bükkös ökoszisztéma projektbe kapcsolódott be az intézmény. A múzeumokban folyó munkával kapcsolatban az elmúlt évtizedekben bizonyos fokig megoszlottak a vélemények. A hagyományos felfogás szerint a múzeum alapvető funkciója a gyűjtés, konzerválás, megőrzés, tudományos feldolgozás, az eredmények publikálása, valamit állandó és időszaki kiállítások keretében a nagyközönség számára való bemutatása. Az utóbbi 36
