H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 29. - V. Magyar Biodiverzitás Nap, Szentbékkálla, 2009 (Zirc, 2012-2013)

TÖRÖK JÚLIA KATALIN: Házas amőbák a Fekete-hegy térségében, különös tekintettel a bazaltplató tófüzérének kisvizeire

Ezúttal egy faunára új változat került elő a Bika-tó alzatáról és a Cserkás-tó felkavart vizéből, a Difflugia acuminata var. levanderi Playfair, 1914. A szakirodalomban nem szerepel gyakran, a leírást követően STEPÁNEK (1967) és CHARDEZ ismerteti 196l-es munkájában (CHARDEZ 1961). Bár nem önálló taxon, az igen variábilis morfológiájú házas amőbáknál a változatokat számon tartják és a Difflugia acuminata faj esetében több jellemző megjelenési forma is ismert. Az eredeti leírásban a váz jellemzői között a „subparallel" jelző szerepel, utalva a szájadék felé elkeskenyedő formára. A Difflugia acuminata fajra jellemző nyúlvány helyett itt a ház vége képez egy keskeny, de nem összeszűkülő kicsúcsosodást. Mivel utóbbi konvex, nem téveszthető össze a hasonló Difflugia acuminata var. umbilicata Penard, 1902 változattal (1. ábra e, f). 1. ábra: Házas amőbák a kisvizekből a) Arcella dentata váza (13 tüskés forma a pilisi Ilona-tóból, 120 pm) b) Arcella dentata élő példány klóntenyészetből a kékperjés láprétről (10 tüskés forma, 110 pm) c) Arcella gibbosa a Bonta-tóból (108 pm) d) Arcella megastoma a kékperjés láprétről (145 pm) e) Difflugia acuminata var. levanderi ábrázolása Playfair 1914 (bal) és Chardez 1961 szerint (jobb) f) Difflugia acuminata var. levanderi a Bika-tóból (150 pm) Egy ritka előfordulású faj, az Arcella dentata két vizsgált helyszínről is előkerült (Barkástó, kékperjés láprét). Ezt a fajt eddig Magyarországon szórványosan találták (TÖRÖK 1998), Budapest környékén (SZELÉNYI 1896), a Balatonban (FRANCÉ, 1905), tőzegmohás lápokban (VARGA 1956), a Dunában Alsógödnél (BERECZKY 1969), a Hévízi-tóban (GROSPIETSCH 1985) és a körtvélyesi Tisza-holtágban (GÁL 1982). A szerző eddig nem közölt gyűjtései során előkerült a Somogyszob környéki erdei lápszemekből, a csarodai tőzegmohalápokból, a Pilis-hegység erdei kisvizeiből (Mély-mocsár és Ilona-tó). Bár országszerte többfelé előfordul, jellemzően a tiszta, vízinövényes holtágak és kisvizek ritka faja. A jelen mintában a tíztüskés 14