H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 29. - V. Magyar Biodiverzitás Nap, Szentbékkálla, 2009 (Zirc, 2012-2013)

KUTASI CSABA: A Fekete-hegy vízparti futóbogarai (Coleoptera: Carabidae)

PLATEN 2004), tőzegmohás tavak és ártéri gyepek (ISAKSSON 2003). A nyílt mocsaras területeket részesíti előnyben, elviseli az alacsony pH-jú (savas) környezetet, viszont kerüli a rossz oxigén-ellátottságú élőhelyeket (SCHMIDT 2004). Hazánkban a mocsaras területek, ártéri erdők, tőzeglápok ritka futóbogara. Elsősorban a Nyugat-Dunántúlról került elő: Őrség (Ivánc, Magyarszombatfa), Zalaszentmihály, Kőszegihegység, Kis-Balaton (Balatonmagyaród) (HEGYESSY és SZÉL 2002, NAGY et al. 2004, NAGY és SZÉL 2005), Marcali (Nagy-Gyóta), ezeken kívül gyűjtötték még a Barcsi borókásban (HORVATOVICH 1981), de van adata Békés megyéből (Algyő) és a Bodrog hullámteréből (Alsóberecki) is (FÜLÖP és RUDNER 2008, KÖDÖBÖCZ 2010). Gyakran lámpázással vagy fénycsapdával fogták. A Bakonyból korábban még nem közölték. A Fekete-hegy legtöbb tóparti sásos élőhelyéről megkerült (Barkás-tó, Bika-tó, Bonta-tó, Cserkás-tó, Juhászok-kútja, Kálomis-tó), a legtöbb példányt a Bonta-tónál fogtuk. Lelőhelyein parttaposással gyűjtöttük május közepétől június végéig, általában együtt fordult elő az Europhilus fuliginosussal, de annál jóval ritkább volt. A Barkás-tónál kérgezéssel is megkerült. A BTM gyűjteményének revíziója nyomán kiderült, hogy a Kab-hegyi tavak partján is előfordul: Nyír-tó (Nagyvázsony), Nagy-tó (Öcs). Ezen kívül Nagyvelegen (patakpart), Pécselyen (Jábod-dűlő) és Balatonszőlősön (Jókai TSZ melletti tó) is fogták. Ez utóbbi adatát tévesen E. fuliginosus-ként közöltem (KUTASI 2000). Ujabb adata a monoszlói Hegyi-tó, ahonnan partaposással került elő (2011. 06. 22). A Keszthelyi-hegységben (Balatonederics, Bece-hegy) pedig fénycsapdával gyűjtötték (2000. 05. 11, leg.: Kondorosy E.). Lelőhelyadatai alapján a karcsú kisfutó a Bakonyban a lefolyástalan tavak, növényzettel benőtt vízparti területeinek jellemző, ritka faja. Agonum hypocrita (Apfelbeck, 1904) - Lápi kisfutó Ponto-mediterrán elterjedésü, szűk türésű faj, melynek egész areája szaggatott. KözépEurópában szintén lokális, elszigetelt populációi élnek, a rossz oxigén-ellátottságú élőhelyeket kerüli (

SCHMIDT 2004). Ennek a mocsárlakó fajnak több adatát ismerjük a Kiskunságból és a Dél-Dunántúlról is (KUTASI és SÁR 2007). Ezen kívül a Kis-Balaton, a Szigetköz, a Duna-Tisza mente és a Nyírség területéről is több adattal rendelkezünk (SZÉL et al. 2010, KÖDÖBÖCZ 2010).). Mind az Alföld, mind a dombvidék növényzettel benőtt vízpartjain előfordul (SZÉL et al. 2010). A Bakonyból eddig a Balaton-parti nádasokból parttaposással (Balatonfüred, Csopak) került elő (KUTASI 2009). A Fekete-hegyen három tó partján fogtuk: Barkás-tó, Füzes-tó, Monostori-tó. Előkerült még további két lefolyástalan tó partjáról: Hegy-tó (Zánka), Kornyi-tó (Köveskál). Fenyő kérge alatt is gyűjtötték Balatonedericsen a Csodabogyós-barlang bejáratánál. Agonum versutum Sturm, 1824 - Szélesnyakú kisfutó Nyugat-palearktikus faj, amely egész Közép-Európában elterjedt, de mindenütt csak lokális populációi élnek, ezért meglehetősen ritka. Svéd ártéri gyepekben helyenként gyakori (ISAKSSON 2003). Vízparti élőhelyeken, főként nádasokban él. Jól tűri az árvizeket, a rossz oxigén-ellátottságú élőhelyeket viszont kerüli (SCHMIDT 2004). A faj korábbi, magyarországi adatai a nehéz határozhatóság miatt csak részben tekinthetők hiteleseknek. Hazánkból az alábbi biztos előfordulásokat ismerjük: Nyugat-Dunántúl (Győr, Ikrény, Mosonmagyaróvár, Pinnye), Dél-Dunántúl (Somogyszob; Mohács); Balaton környéke 105