H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 29. - V. Magyar Biodiverzitás Nap, Szentbékkálla, 2009 (Zirc, 2012-2013)

KUTASI CSABA: A Fekete-hegy vízparti futóbogarai (Coleoptera: Carabidae)

(Siófok), Duna mente (Baja), Tisza mente (Lomos), Bükki Nemzeti Park (Miskolc), valamint Dél-Alföld (Gyula) (SzÉL 1996, HEGYESSY 2002) és a Szigetköz (SzÉL et al. 2010). Északkelet-Magyarországon viszonylag gyakoribb, itt számos helyen gyűjtötték egyeléssel (KÖDÖBÖCZ 2010) és talajcsapdázással is (KÖDÖBÖCZ 2011). Erősen nedvességkedvelő faj, melyet gyakran ártéri erdőkben, árvízi hordalékból gyűjtöttek (SZÉL 1996). A Bakonyból TÓTH (1973) a Felsőnyirádi-erdőből közli, a Kabhegyen a Kis-sás-tónál is fogták (KUTASI 2004). A Fekete-hegyen csak a Kettős-tóról került elő. A szintén lefolyástalan monoszlói Hegyi-tónál parttaposással május elején és június végén is gyűjtöttük. Elsősorban parttaposással, de talajcsapdázással és fénycsapdával is fogták. Trichocellus piacidus (Gyllenhall, 1827) - Szőrősszemű futó Nyugat-palearktikus faj, amely mocsarak területeken, növényzettel benőtt vízparton, a síkés dombvidékeken egyaránt megtalálható (HURKA 1996). Rejtett életmódot folytató ritka futóbogár fajunk, hazánkban leginkább a Dunántúlon fordul elő. Példányait főként fényen fogták, de előkerült vízpartokról parttaposással, rostálással, talajcsapdázással és hálózással is. Legtöbb adata a Nyugat-Dunántúlról származik (Fertő-tó, Győr, Kapuvár, Sopron), kimutatták még a Dél-Dunántúlról (Pellérd), a Velencei-hegységből (Nadap), a Vértesből (Majkpuszta, Vértessomló) és a Kis-Balatonról. Az Alföldről csak néhány helyről ismerjük (Debrecen, Nyársapát, Tass) (KUTASI 2006). A Bakonyból tópartokról parttaposással (Tihany, Nagyvázsony), illetve fénycsapdával (Bakonykúti) került elő 1-2 példányban (KUTASI 2006). Újabban Várpalotán a vasútállomásnál levő tóparton, magas vízszintnél a vízparti fűfélék vízbe taposásával Bradycellus-fajokkal együtt nagyobb számban sikerült gyűjteni. A Fekete-hegyen a Kálomistó partjáról rostálással és parttaposással került elő. Összegzés Összességében elmondható, hogy mind a Fekete-hegy, mind a Kab-hegy lefolyástalan tavainál hasonló, változatos vízparti futóbogár-fauna alakul ki. A ritka faunaelemek jórészt megegyeznek, ezen tavak jellemző futóbogarai a mocsári gyorsfutó (Bembidion doris) és a karcsú kisfutó (Agonum gracile), melyek a Bakony más területin alig fordulnak elő, de ezeken az élőhelyeken viszonylag széles körben elterjedtek. Ezekre az élőhelyekre jellemzőek a mocsaras területeket kedvelő kisfutó fajok, melyek közül a szélesnyakú kisfutót (A. versutum és a feketelábú kisfutót (Platynus krynickii) a Bakonyban szinte csak ezekről az élőhelyekről ismerjük. Ezeken kívül még számos ritka fajnak nyújtanak élőhelyet ezek a természetes élőhelyek, melyek között olyan országos ritkaság is előfordul, mint a Taksony-gyászfutó (Pterostichus taksonyis). A tavak környéki erdőkben diverz, 9-10 védett fajt tartalmazó futóbogár-együttesek alakulnak ki. A legelterjedtebb védett faj a bőrfutrinka (C. coriaceus), de gyakori a selymes futrinka (C. convexus) és az aranypettyes futrinka (C. hortensis) is. 106