H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 29. - V. Magyar Biodiverzitás Nap, Szentbékkálla, 2009 (Zirc, 2012-2013)
KUTASI CSABA: A Fekete-hegy vízparti futóbogarai (Coleoptera: Carabidae)
Bembidion doris (Panzer, 1797) - Mocsári gyorsfutó Európai és Közép-szibériai elterjedésű faj. Nyugat-Európában kedvelt élőhelyei az oligotróf és mezotróf lápok (KAMPICHLER és PLATEN 2004), tőzegmohás tavak (ALEKSANDROWICZ 2002) és ártéri gyepek (ISAKSSON 2003). Első hazai adatát 1981-ben a Barcsi borókásból közölték (HORVATOVICH 1981), majd hamarosan több Dél-Dunántúli lelőhelye is ismertté vált (Boronka-melléki TK, Kétújfalu, Potony, Révfalu, Teklafalu (HORVATOVICH 1992, 1995, KUTASI és SÁR 2007). Később a Nyugat-Dunántúl több pontjáról is megkerült: Kis-Balaton, Őrség, Vendvidék, Rába-mente (SÁGHY et al. 2003), és a Hanságban (Tárnokréti) is gyűjtötték. A Bakonyból eddig a Keszthelyi-hegységből (Kovácsi-hegy) (SÁGHY és TÓTH 2001) és a Kab-hegy tavainak partjáról ismertük (KUTASI 2004). Vizsgálataink során a Fekete-hegy tavainak partján csaknem mindenütt megtaláltuk: Barkás-tó, Bika-tó, Bonta-tó, Füzes-tó, Henyei-tó, Juhászok-kútja, Monostori-tó. Az iszapos vízpartokon elterjedt, de nem gyakori faj volt, melyet április végétől június elejéig gyűjtöttünk. Ujabban előkerült még a zánkai Hegy-tóról és a pulai alginitbányában keletkezett tavacska partjáról is. Lelőhelyadatai alapján a mocsári gyorsfutó a Bakonyban a lefolyástalan tavak iszapos vízparti területeinek jellemző faja. Pterostichus taksonyis Csiki, 1930 - Taksony-gyászfutó Ez a ritka, szórványos elterjedésű faj Középnyugat-Európában és a Balkán nedves élőhelyein, növényzettel borított vízpartokon, mocsarakban, ártéri erdőkben, síkságokon fordul elő (HURKA 1996, MÜLLER-MOTZFELD 2004). Magyarországon is igen ritka futóbogárfaj, Csiki Ernő Csongrádról, Magyaróvárról és a Fertő-tóról közölte (CSÍKI 1946). Ujabb hazai adatai csak az utóbbi években láttak napvilágot. Az Eszak-Alföld mocsaras vidékein Tallósi Béla fogta (Alsó-Zagyva mente: Malomzug, Kecskeri-puszta: Konta-mocsár) (TALLÓSI 2003). A sátoraljaújhelyi Long-erdőben pedig Elek Zoltán gyűjtötte (ELEK 2002). A Fekete-hegyről összesen egy példány került elő Juhászok-kútja vízparti élőhelyéről. Ugyanebben az évben (2011) Köveskálról, a Komyi-tó partjáról is megkerült. Mindkét helyen parttaposással gyűjtöttük. A taksony-gyászfutó hazánkban a tóparti, patakparti mocsaras élőhelyek ritka futóbogara. A Bakony faunájára új faj, amely a Dunántúlról több mint 60 év után került elő ismét. Platynus krynickii (Sperk, 1835) - Feketelábú kisfutó Nyugat-palearktikus elterjedésű, az idősebb vízparti ligeterdők szüktűrésű faja ( SCHMIDT 2004). Hazánkban elsősorban a jó nedvesség-ellátottságú alföldi mocsárerdők jellemző faja (SZÉL et al. 2010, TALLÓSI 2002). A Bakonyból eddig csak a Semlyékes-tó környékéről ismertük, ahol a tóparti sásosban talajcsapdával gyűjtve viszonylag gyakori faj volt (KUTASI 2004). A Fekete-hegyen a Barkás-tó partján elterülő erdőben talajcsapdázással és kérgezéssel gyűjtöttük. Agonum gracile Sturm, 1824 - Karcsú kisfutó Palearktikus elterjedésű faj. Nyugat-Európában a Bembidion doris-éhoz hasonló habitatokban fordul elő: kedvelt élőhelyei az oligotróf és mezotróf lápok (KAMPICHLER és 104
