H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)

Varga Anna – Bölöni János: Egy felhagyott fás legelő területének tájhasználat változása Olaszfalu (Veszprém megye) határában

elkülönözés" törvénye pedig végérvényesen megszüntette az addig hagyományosnak számító közösségi határhasználat alapját adó szabad erdőhasználatot (PETERCSÁK 1986, ANDRÁSFALVY 2007, SALÁTA et al. 2009). Ennek a törvénynek az értelmében a vizsgált területet 1862-ben nyilvánították az Olaszfalui Volt Úrbéres Gazdák Legelőjévé. Az összefüggő erdőterület ligetes, fás legelővé alakítása feltételezhetően több évet, akár évtizedet is igénybe vehetett, de pontos adat sajnos nem került elő. Az erdősült területeken szántók és legelők kialakítása az irtásgazdálkodás módszereivel történt az egész Kárpát-medencében, Európa más mérsékelt övi részeihez hasonlóan (TAKÁCS 1980, VERA 2000, RACKHAM 1998, BARTHA & OROSZI 2004). Legelőterületek nyerésének leggyakoribb módjai közé tarozott az égetés, illetve a fák aszalása vagy keringetése (TAKÁCS 1980). A Kárpát-medence keleti tájain (pl. Székelyföld, Olténia) ezeket a tájhasználati módokat mai napig alkalmazzák (saját megfigyelés). A vizsgált terület rendszeres legelőhasználata a falu gazdáiból szerveződött, a gazdaközösség, majd a törvényileg országosan elrendelt Legeltetési Társulat irányításával történt egészen a TSZ megalakulásáig az ország más községi (úrbéres) legelőihez hasonlóan (PALÁDIKOVÁCS 1993, SELYEM 1994, ANDRÁSFALVY 2007, SALÁTA et al. 2007). Az 1960-70-es évektől napjainkig megfigyelhető a falusi lakosság létszámának csökkenése és ennek következtében a tájhasználat felhagyása, mely jelentős mértékben befolyásolja a növényzet jellegét is. (AGNOLETTI 2007, POYATOS et al. 2003, RIGUEIRO-RODRIGUEZ 2009). A hagyományos tájhasználat következtében kialakuló mozaikos tájszerkezet a felhagyás, illetve a nagyüzemi gazdálkodás következtében nagymértékben visszaszorult (STANDOVÁR & PRIMACK 2005). A felhagyás következtében az egykori legelők, gyümölcsösök, kaszálók és szántóföldek cserjésedése és erdővé záródása jellemző, ami az olaszfalui területen is megfigyelhető (HARASZTHY et al. 1997, STAALAND et al. 1998, T

ÜRKE et al. 2005, AGNOLETTI 2007, ZAGYVAI 2008, KOPECKY & VOJTEK 2009, VARGA & BÖLÖNI 2009, VARGA 2010). Az egykori Olaszfalui Volt Úrbéres Gazdák Legelője a biológiai, kulturális és táji értékek szoros összekapcsolódására ad példát, felhíva a figyelmet a terület egyediségére és megőrzésének a fontosságára egyaránt. Köszönetnyilvánítás Elsőként szeretnénk köszönetet mondani Sonnevend Imrének, aki a figyelmünkbe ajánlott az olaszfalui fás legelőket. Külön köszönettel tartozunk dr. Molnár Zsoltnak, dr. Biró Mariannának, Saláta Dénesnek, Molnár Csabának, Bede Ádámnak, Babai Dánielnek és Kirmer Annának. Köszönjük a Balatonfelvidéki Nemzeti Park Igazgatóságának, a Veszprém Megyei Levéltárnak és a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének, hogy kutatásainkhoz a lehetőségeket biztosították. Végezetül, de nem utolsósorban hálásan köszönjük minden kedves olaszfalui lakosnak, kiemelten pedig Brevics Lászlónénak, Dobos Imrének és Dobos Imrénének, Brevics Lőricnek, Gellesz Imrének és Gellesz Imrénének, Hajas Lajosnak, Hanich Gyulának és Hanich Gyulánénak, Németh Antalnak és Németh Antalnénak, Németh Ferencnének, Sándor Ferencnének, Schneider Ödönnének, Schneider Józsefnek, Szaturi Györgynek és Tölgyesi Alberiknek, hogy a kutatásaink során megosztották ismereteiket és mindenben segítségünkre voltak. 61