H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)

Varga Anna – Bölöni János: Egy felhagyott fás legelő területének tájhasználat változása Olaszfalu (Veszprém megye) határában

1. táblázat: Olaszfalu község állatállománya 1895-2000 között (MSA 1972, KSH 2000) 1897 1895 1911 1925 1935 1942 1962 1966 2000 szarvasmarha 775 771 897 811 1000 1196 954 867 25 tehén 223 332 382 423 427 368 bika 9 4 4 5 1 1 igásökör 227 111 66 58 0 0 növendék 318 408 494 516 411 256 hízómarha 42 10 55 190 disznó 1029 1790 1760 1784 1460 1026 857 518 juh 1697 848 1074 1243 1178 727 786 14 ló 288 305 14 kecske 6 13 12 24 Ennek következtében a nem használt területek becserjésedtek, beerdősültek (VARGA 2010). Utoljára 2003-ban hajtottak ki legeltetni állatot. Ma mint vadászterületet bérlik az egykori legelőt. A területen előforduló vadlétszám a vaddisznótúrások, növények megrágása és a látott vadak (vaddisznó, őz) száma alapján magas lehet. A területen található erdőállományok erdészeti kezelésére eddig nem került sor. 1999-ben a Vüllő-hegyen található erdőrész üzemtervezése megtörtént, de konkrét erdészeti kezelést nem végeztek sem ebben, sem a legelő más erdőállományaiban (ÁESZ 1999). A terület közös osztatlan tulajdonban volt egészen 2007-ig [12]. A kiosztott parcellák kezeléséről a tulajdonosok döntenek. 2009-ben egyes erdősült, cserjésedett parcellák ritkítása és öreg fák kivágása kezdődött meg. Megvitatás Európa más erdővel borította tájaihoz hasonlóan a Bakony táj használata is szorosan öszszekapcsolódik a történelmi folyamatokkal, eseményekkel (RACKHAM 1980, BÍRÓ 2003, AGNOLETTI 2007). Mutatva egyszer a táj kultúrtáj jellegét, máskor pedig a táj elnéptelendésével, a tájhasználat felhagyásával egy vadabb, embertől szinte teljesen elhagyott tájat (WALLNER 1941, 1942, 1943, HEGYI 1978). A XIX. század elejétől fogva a területen a zirci Apátság más erdőterületeihez hasonlóan az akkori korban a legfejlettebbnek számító, üzemszerü erdőgazdálkodást folytattak (HORVÁTH 1930, NAGY 1975). Erről tanúskodik többek között az is, hogy 1818-ban már üzemtervet készítettek, míg az ország más területein az üzemtervezés többnyire csak a század végén terjedt el az 1879-es erdőtörvény hatására (KOLOSSVÁRY 1975). A közösségi tájhasználat felszámolása, a legelők és az erdők elkülönítésével, Nyugat-Európa nagy részén a XVIII. és XIX. században játszódott le (VERA 2000). Ez a folyamat Magyarországon a XVIII. században kezdődött. Az 1853-as Úrbéri pátens keretében kiadott „Legelő és erdő 60