H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)

Varga Anna – Bölöni János: Egy felhagyott fás legelő területének tájhasználat változása Olaszfalu (Veszprém megye) határában

1945-ben készült felmérés többek között javasolja legelőjavítás céljából a terület rendszeres trágyázását, a határárkok javítását, vízelvezető árkok ásását a Köveskútnál, a bokrok és a gyomok irtását és a túlságosan árnyékoló vagy a legeltetést gátló fák kivágását (VARGA 2010). 1948-ban a Legeltetési Társulat közgyűlése rendelkezik többek között a vüllő-hegyi forráshoz csatlakozó vályúk elkészítéséről, a legelőtisztítás szeptember 13-án való megkezdéséről, a legelőjavítási munkálatok állami támogatásra vonatkozó kérelméről és a legeltetési bérekről [6], 1949-ben a sertésállomány csökkenése miatt a kanásznak járó pénzt és terménybeli juttatását megemelik [7]. A legelő-tisztításbeli részvétel megállapításának kérdése is újra előkerül [8]. 1950-ben a Földművelésügyi Miniszter országos rendelete (8587-47/1950) alapján az olaszfalui legelőre vonatkozó fásítási tervet adtak ki (6. VeML) [9]. A fásítás megvalósulására vonatkozólag nincsen adatunk. 1. kép: 1960-70-es években, Olaszfalu, Somhegy-lapos Fotó: Sándor Ferenc A terület legelőhasználatán kívül az 1940-es-50-es években kavicsbányászat és mészégetés folyt. A kavicsbánya a Vüllő-hegy ÉNy-i felén működött. A mészégetők a terület DK-i végében dolgoztak. Az egykori kemencék nyomait ma is meg lehet találni. A TSZ megalakulása következtében, 1959 után a legelő állatok száma drasztikus fogyásnak indult, mely egészen 2003-ig tartott (GUBICZA 1985). Mára teljesen megszűnt a háztáji marhatartás a faluban [10] (1. táblázat). A disznókat utoljára az 1970-es évek közepén hajtották ki. Az 1970-es évek elején a TSZ közel 1000 (3 fóka) juhot is legeltetett a területen (1. kép). A legelő rendszeres tisztítása és karbantartása a TSZ megalakulása után megszűnt [11], 59