H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)

Varga Anna – Bölöni János: Egy felhagyott fás legelő területének tájhasználat változása Olaszfalu (Veszprém megye) határában

A XVII. század során német ajkú lakosságot telepítettek be a mai falu helyén újraépülő faluba (BÉL 1736, NEMESBÜKI 1988, HUDI 2005)[3], A XIX. század első felében már biztosan rendszeres erdőmüvelés folyt a területen a zirci Apátság erdőmestere, Zmaly Ferenc vezetésével. Az erdőmesteri iratok az 1810-es és 20-as években a legelő mai területén, a Vüllő-hegy északi végében, említenek legeltetést (2. VeML). Az 1853. március 2-án kiadott Úrbéri Pátensbe foglaltak alapján a tagosítás, az erdő- és legelőelkülönözés végrehajtása, a birtokok kiosztása és a térkép hitelesítése Olaszfalu határában 1862. május 29-én történt meg (HUDI 2005, SALÁTA 2009). Az apátság vezetőjének kérése alapján az urasági földeket, réteket és legelőket a veszprémi országút mellett, a volt jobbágyok (úrbéres gazdák) számára az úttól távolabb eső legeltetésre alkalmas részt jelölték ki [4], Az úrbéri birtokrendezés során Olaszfaluban gazdaságilag két közösség jött létre: a volt úrbéres gazdák, illetve a volt úrbéres zsellérek csoportja (HUDI 2005). A vizsgált terület az Olaszfalui Volt Úrbéres Gazdák Legelője (Olaszfalu község volt legelője) és az Olaszfalui Volt Úrbéres Gazdák Erdeje (Paraszterdő) területileg és jogilag is ekkor válik külön az apátsági területektől (1. térkép). Ezután a terület rendszeres legeltetését és tisztítását az olaszfalui gazdák közössége szabályozza (3. VeML)[5]. 1. térkép Olaszfalu határának térkép részlete 1862-ből (VeML LJ33 T84/2. Olaszfalu határának térképe. Készítette: Müller János G. 1862.) Volt jobbágyok legelője = Volt Olaszfalui Úrbéres Gazdák Legelője (vizsgált terület) Paraszterdő^ Volt Úrbéres Gazdák Erdeje Az 1913. évi X. törvénycikk országosan elrendeli, hogy a közösségileg használt legelő területek használatára legeltetési társulatokat kell létrehozni (SALÁTA et al. 2009). Ezek után alakult meg az Olaszfalui Gazdák Legeltetési Társulata az olaszfalui gazdák közösségéből. A Legeltetési Társulat 1925-ben 432 kh legelőn gazdálkodott (GAZDACÍMTÁR 1925). A társulat nem volt szervezett, hivatalosan bejegyzett, miként az erdőbirtokosság sem. E téren 1945-ig semmi előrelépés nem történt, a gazdák nem tartották fontosnak az államilag ellenőrzött közbirtokosság megszervezését (HUDI 2005). A XX. század első felében, egész a 1959-ig a legelő egész területén rendszeres legeltetés és legelő karbantartási munka folyt a Legeltetési Társulat irányításával (VEML 1945). Az 58