H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)
Fehérvári Bence – Saláta Dénes – Malatinszky Ákos: Hagyományőrző gyümölcsösök az Öreg-Bakony tanyavilágában
Ez a gyümölcsös a legfiatalabb telepítésű, az 195l-es légifotón még egészen fiatal fák láthatóak, a fák kora kb. 10 évesre becsülhető, tehát az 1940-es évek elején telepítették. Augusztintanya gyümölcsöse Augusztintanyán, Ráktanyához hasonlóan két gyümölcsös volt egykor, de a tanyától északkeletre találhatót már szinte a felismerhetetlenségig benőtte az erdő. Az erdőt az utóbbi évek viharai megtépázták, a lombkorona felszakadozott, alatta az öreg fák is jutnak egy kevés fényhez. Ennek a gyümölcsösnek a sorsa ennek ellenére sajnos már megpecsételődött, hamarosan az erdő újra záródik és az öreg fák végleg eltűnnek. Sokkal biztatóbb képet mutat a tanyaépülettől délnyugatra fekvő gyümölcsös. Az itt álló öreg fák is csak halványan emlékeztetnek az egykor szabályos térhálóba ültetett gyümölcsösre, de hála a rendszeres kaszálásnak, a gyep nem cserjésedik, és a fák is rendszeresen teremnek. A gyümölcsös magját az egykor szabályos, 10x10 m-es hálóba telepített 72 fa alkotta, ehhez csatlakozott az út menti fasor, valamint a tanyaudvaron, valószínűleg később telepített fák is. Igen érdekes és jellemző a gyümölcsös szélére, egy sorba, igen kis tőtávolsággal telepített szilvás. A többi tanya térképével egybevetve valószínű, hogy a szilvafákat mindenütt elválasztó jelleggel vagy egykori utak szélére ültették, de jelen esetben nem zárható ki a szélfogóként való alkalmazás sem. A legjelentősebb fajta a Gravensteini alma. Termésének alapszíne sárga, de ezt szinte teljesen elrejti a narancsos-pirosas fedőszín, valamint a sötétebb piros csíkozás. Jellemzően fényes héjú, zsíros tapintású. Gyümölcse középnagy, augusztus végén, szeptemberben nagyon bőven, de gyakran szakaszosan terem. Nem túlzottan ellenálló, a hűvösebb, párásabb termőhelyet szereti, de a szélre érzékeny (RAYMAN-TOMCSÁNYI 1964). Az 195l-es légifotón alig látható a gyümölcsös felépítése (2. ábra), de a fák már minden bizonnyal megvoltak, hiszen az államosítás után senki sem telepített gyümölcsöst a tanyavilágban. Emiatt a gyümölcsös telepítése itt is az 1940-es évek elejére tehető, hozzátéve, hogy ez a tanya fekszik a legmagasabban, itt a legszélsőségesebb, leghidegebb a klíma, a fák nyilván emiatt sem fejlődhettek kezdetben látványosan. Vámostanya gyümölcsöse Vámostanya gyümölcsöse egykor 180 fát számlált, mára a kezelés évtizedes hiányában a terület szinte teljesen beerdősödött, sok helyen a zárt lombkorona alatt mintegy második lombkoronaszintként találhatóak meg az öreg, de még élő almafák. A helyenként tisztított részeken a fák újult erővel növekednek és bő termést adnak, a gyümölcsös ezen részének rehabilitációja tehát nem reménytelen. Érdemes megfigyelni a diófáknak a gyümölcsös részeit elválasztó szerepét, valamint az egykori utak helyét, amelyeket a szilvafa sorok egyértelműen jelölnek. A még élő 27 almafából csak 10 hoz termést, ezek közül érdemes kiemelni a Kasseli nagy renet fajtát. Jelentősége, hogy fája igen edzett, ellenálló, termései a szelet jól állják, hidegre nem érzékeny, így kiválóan alkalmas a bakonyi termesztésre. Termése középnagy, kissé laposabb gömb alakú (http 1). A tanyához tartozó 45 fából álló, viszonylag fiatal dióültetvényt, amelyet az 1970-es években telepíthettek, a korábbi beerdősülés után kitisztították. 50
