H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)

Fehérvári Bence – Saláta Dénes – Malatinszky Ákos: Hagyományőrző gyümölcsösök az Öreg-Bakony tanyavilágában

koreloszlása igen változatos lehet. Mesterséges öntözést és talajművelést nem igényelnek és vegyszereket sem használnak a gazdálkodás során. Gyepszintjük az éves rendszerességgel történő kaszálásnak, ritkábban a legeltetésnek köszönhetően természetközeli, a rendszeres kaszálás felhagyása után természetes módon becserjésedik (BÖLÖNI et al. 2007, http 2). Az Öreg-Bakony tanyavilágában fennmaradt gyümölcsösök ennek az élőhelytípusnak több altípusába sorolhatóak a művelés felhagyása óta eltelt idő és az azóta történt beavatkozások alapján: • A 2. altípusba (Hegylábi, dombsági hagyományos gyümölcsösök sztyepprétekkel, félszáraz gyepekkel, alsó részükön gyakran kaszálórétekkel, mocsárrétekkel) sorolhatók állapotuk alapján a Huditanya és az Augusztintanya jó állapotban lévő, rendszeresen kaszált gyepű állományai, azonban megjegyzendő, hogy az altípusok között ezekhez hasonló fajkészletű, hegyvidéki fekvésű területek nem szerepelnek. • A 4. altípusba (A művelés alól felhagyott, de gyümölcsös jellegét még őrző hagyományos extenzív állományok) sorolható a Ráktanya felső gyümölcsöse, de itt a cserjésedés folyamata már megindult. • A 4.a altípusba (olyan gyümölcsös, ahol a záródó cserjeszint és az elburjánzó fák miatt a gyepszint igen megritkult, de a fák még élnek, teremnek, a gyümölcsös még rehabilitálható) sorolható a Vámostanya gyümölcsöse, valamint a Ráktanya alsó gyümölcsöse, ahol az erdősödés folyamata előrehaladott, a fák koronája teljesen záródott, a gyümölcsfák némelyike még él, de termést már nem hoz. Ez az élőhely csak nagy energiaráfordítással lenne regenerálható, de talán még megmenthető. • Az Augusztintanya alsó gyümölcsöse és Vámostanya gyümölcsösének egy része viszont már nem regenerálható, az erdő záródott, a gyümölcsfák elpusztultak. Emiatt tulajdonképpen nem is sorolhatóak ehhez az élőhelytípushoz. A terepi bejárásokon tapasztaltak és a tanyákon még fellelhető élő gyümölcsfák alapján igyekeztünk rekonstruálni, feltérképezni az egykori gyümölcsösök felépítését. Az eredeti térállás mind a négy esetben szabályos, a sortáv és a sorokon belül a tőtáv is 10 m. Ez eltér a hagyományos gyümölcsösök szokásos szabálytalan térállásától és azzal magyarázható, hogy az ültetés idejében az intenzívebb, piaci árutermelés volt a cél. A tanyán élő családok főleg a környező falvakban és a veszprémi piacon árulták a gyümölcsöket (RÁK 1983). Ráktanya gyümölcsöse A ráktanyai gyümölcsösről ismerjük a legtöbb adatot, ami a telepítési körülményeket illeti. Rák Károly 1931-ben telepített a tanya mellé 5 hold gyümölcsöst, amelyben főleg almát és körtét termelt piaci célra. A kipusztuló fák pótlására később egy 1000 négyszögöles gyümölcsfaiskolát is létrehozott (RÁK 1983). A tanyát és a gyümölcsöst 1953-ban államosították, a kezelését jelenleg a Bakonyerdő Zrt. végzi, tőlük egy vállalkozó bérli. Az erdészet valódi kezelést gyakorlatilag nem végzett a területen, mivel nem érezte feladatának, a vállalkozó pedig az utóbbi néhány évben nem kaszálta azt, így a cserjésedés megindult. A gyümölcsösben 1984-ben még mintegy 300 fa volt életben (HORVÁTH ex verb). A legfontosabb fajta a bőralma vagy más néven Parker Pepin, amely nevét onnan kapta, hogy a termés héjának felülete kezdetben citromsárga színű, majd az érés során nyersbőrszerűen, párásán megvastagodik, a napos felén enyhén bepirosodik. Igen ellenálló, angliai eredetű fajta, a zord klímájú területeken is szépen terem. Termése piacos, jól eltartható, belőle almabort is lehet készíteni (KEREKES 1937). 48