H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)

Szabóky Csaba: Összehasonlító vizsgálatok a Bakonybél-Somhegy nagylepkefaunáján (Macrolepidoptera), és a molyfauna (Microlepidoptera) alapvetése

pali terepmunka során. Az adatot Szőcs József közölte (Szőcs 1973) Ch. sevenari néven. Miután elkészült az európai szitkárok revíziója (LASTUVKA & LASTUVKA 2001), fény derült arra, hogy a sevenari csak junior szinonimja a nigrifronsnak. Hernyója a közönséges (lyukaslevelü) orbáncfűben (

Hypericum perforatum) fejlődik ki. A sárgatövű fúrómoly (Phalonidia gilvicomana) első hazai példányait egymástól függetlenül, de egy időben találtuk meg Fazekas Imrével (SZABÓKY 1996). A lepke erősen hasonlít a rokon Phtheochroa schreibersiana fajhoz. A sárgatövű fúrómoly jellemzően a nedves patakvölgyek, hűvös mikroklímájú (elsősorban bükkös) erdőkben található. Magyarországon számos helyről került elő: Mecsek, Soproni hegység, Pilis, Börzsöny, Mátra, Bükk, stb., így bakonyi előkerülése nem meglepő. Hernyójának több tápnövénye ismert (RAZOWSKJ 2001): a bojtorjánsaláta (Lapsana communis), a nyúlsaláta (Prenanthes purpurea), a kákicsvirág (Mycelis nemoralis), valamint az aranyvessző (

Solidago spp.) és a libatop (Chenopodium spp.) fajok. A Bakony faunájára új előfordulás. A vérfű sarlósmoly (Acleris aspersana) öt éve ismert a magyar faunában (SZABÓKY 2005). Pécselyen, a Barta-réten hatalmas populációja található. A lepke nagyon gyér egyedszámban került elő eddig a Somhegyen. A szilvafa-levélmoly {Acleris lacordairana) hat éve ismert a magyar faunában (SZABÓKY 2004). Megtalálása óta (Somhegy) nem ismert újabb bakonyi előfordulása. A gyöngyvesszőmoly (Acleris laterana) egy éve ismert a magyar faunából (SZABÓKY & B

USCHMANN 2010). Napjainkig egy példánya ismert Somhegyről, s így a Bakony területére új előfordulás. Hernyójának számos tápnövénye (RAZOWSKI 2001) közül említést érdemel a fekete nadálytő (

Symphytum officinale), a gyöngy vessző (Spirea spp.), a berkenye (Sorbus spp.), a galagonya (

Crataegus spp.), a fűz (

Salix spp.). A pamacsos levélmolyból (Acleris eristana) az MTM gyűjteményében három hazai példány található. Az igen alacsony példányszám érthetetlen, mert a levélmoly hernyója nagyon sok tápnövényen megél, többek között a mezei szilen (Ulmus campestre), a galagonyákon (Crataegus spp.), az almákon (Malus spp.), a kecskefűzön (Salix caprea), stb. A Bakonyból eddig Balatonfüredről, Pécselyről és Bakonykútiról került elő. Somhegyen általában egyesével, de rendszeresen megjelenik. A réti sodrómoly (Cnephasia pasiuana) magyarországi jelenlétéről már 15 éve tudomásunk van (SZEŐKE 1995). A kalászos növények veszedelmes kártevője lehet. A Bakony területén napjainkig csak Bakonykútiról ismert. Somhegyen egyesével jelenik meg. Somhegyről egyetlen védett moly lepkefaj, a magyar tölgymakkmoly (Pammene quer ceti) került elő. A lepke április végétől május elejéig rajzik. Tápnövénye a molyhostölgy (Quercus pubescens), de az újabb vizsgálatok szerint olyan helyeken is előfordul, ahol bizonyosan nincs molyhostölgy. Nagyon valószínű tehát, hogy más tölgyfajokat is fogyaszt. A Bakonyból eddig Nyirádon és Pécselyen találták. A fagyalsodrómoly (Clepsis consimilana) már 17 éve ismert a magyar faunából (HORVÁTH 1993), de azóta nincs sok új lelőhelye. Hernyója a fagyalt (Ligustrum vulgare) és az orgonát (

Syringa vulgaris) fogyasztja. Somhegyi példánya a Bakonyra új előfordulás. A körtemoly (Cydia pyrivora) rendszeresen belerepül a somhegyi fénycsapdába. Napjainkig úgy tartották, hogy az almamoly (C. pomonella) és a körtemoly nagyon hasonló, ezért nehéz szétválasztani őket. Az almamoly közönséges, ebből következően „senki" nem gyűjtötte, melynek végeredménye, hogy a körtemoly elterjedéséről igen keveset tudunk. A körtemoly hernyója inkább a vadkörtével táplálkozik, mint a termesztett körtével. Megfelelő élőhelyen és 238