H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)
Szabóky Csaba: Összehasonlító vizsgálatok a Bakonybél-Somhegy nagylepkefaunáján (Macrolepidoptera), és a molyfauna (Microlepidoptera) alapvetése
gyűjtötték. Hernyójának tápnövénye ismeretlen, feltételezhetően kéreglakó. A Tompán, Felsősáskalaposon működő fénycsapda tömegesen fogta az elmúlt évben. A hárompettyes díszmoly (Telechrysis tripuncta) a Bakonyból eddig csak Farkasgyepüről került elő. Tápnövénye ismeretlen. A nedves, nyirkos patakvölgyek, hegyvidéki bükkösök jellemző, de gyér egyedszámban előforduló faja. Fényes nappal is aktív. Somhegyen egy alkalommal jelent meg. A füzikeaknázó lándzsásmolyt (Mompha propinquella) egy alkalommal fogta a somhegyi csapda. Hernyójának tápnövénye a borzas füzike (Epilobium hirsutum). Magyarországi előfordulásai: Simontornya, Ócsa. A mesterséges fényre nem érzékeny. A Bakonyra új előfordulás. Az erdei avarmoly (Blastobasis huemeri), a fátyolos avarmoly (Oegoconia caradjai) és a ritka lápimoly (Helcystogramma arulensis) hazai jelenlétéről tíz éve tudunk (PASTORÁLIS et al. 2000). Mindhárom faj olyan „sikeres", hogy azóta az ország területén „mindenütt" megtelepedett. A B. huemeri elsősorban erdős területekről, az O. caradjai - melegkedvelő lévén homokterületekről (dolomit is), a H. arulensis pedig nedves élőhelyekről került elő nagyobb számban. A fehérerű lápimolyból (Helcystogramma albinervis) 10 évvel ezelőtt az MTM gyűjteményében még nem volt egyetlen bizonyító példány sem, annak ellenére, hogy a fehérerű lápimoly jóval gyakoribb, mint a ritka lápimoly. Az előzőekben említett fajok a Bakonyban általánosan elterjedtek, s így a Somhegyen is gyakoriak. A három hazai boroszlánmoly közel 30 éve ismert a magyar faunából (SZABÓKY, 1981). Közülük kettő a Bakonyban is él. Egyikük, az ibolyaszín boroszlánmoly (Anchinia eristalis) a Somhegyen is előfordul. A Pámontó nevű helyen élő farkasboroszlánokról ( Daphne mezereum) sikerült kinevelni. A Bakonyra új előfordulás. A Pámontó mellett kisebb vörösfenyő (Larix decidua) csoport él, amelyről sikerült kinevelni a vörösfenyő-zsákosmolyt (Coleophora laricella), mely egyébként a vörösfenyvesek kártevőjeként léphet fel. A Bakonyra új előfordulás. Az ezüstpettyes sarlósmoly (Argolamprotes micella) hernyójának tápnövénye a málna (Rubus idaeus). Elsősorban hegyvidékeinken található a lepke: Kőszegi-hegység, Sopronihegység, Zemplén, stb. Főleg a bükkösök vágásterületein található málnában található, de feltételezhető, hogy a termesztett málnásokban is megél a lepke. Példaként említhető Diósjenő, ahol rendszeresen előfordul, és a fénycsapda közvetlen közelében málnaültetvények vannak. Somhegyen több alkalommal repült a csapdába e lepkénk. A Bakony területére új előfordulás. A fűzbarka-sarlósmoly (Gelechia muscosella) hernyója elsősorban a kecskefuzet ( Salix caprea) fogyasztja. A kecske fűz az erdei utak mentén mindenütt megtalálható. A lepke a Bakonyból eddig csak Pécselyről és Balatonfüredről került elő. A szurokfü-sarlósmoly (Thiotrica subocellea) tápnövénye a szurokfü ( Origanum vulgare) az erdei tisztásokon és utak mentén mindenütt megtalálható. A Bakonyból eddig csak Fenyőfőről került elő. A talléros sarlósmoly (Gelchia sestertiella) hernyója a korai juhart (Acer platanoides) és a mezei juhart (Acer campestre) fogyasztja. Tápnövénye mindenütt bőségesen rendelkezésre áll, ennek ellenére nagyon kevés hazai adata ismert (Budapest, Kalocsa, Mátra). A Somhegyen egy alkalommal repült a fénycsapdába. A Bakonyra új előfordulás. A szitkárok nappal repülő lepkefajok, fényre - a Pennisetia hylaeformis kivételével - csak igen ritka esetben repülnek. A középhegységi szitkár (Chamaesphecia nigrifrons) első és máig egyetlen ismert példányát Tallós Pál gyűjtötte a Bakonyban, a Somhegyen, valószínűleg nap237
