H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 27. (Zirc, 2010)

Görföl Tamás – Zsebők Sándor – Tóth Mária: Adatok Porva emlősfaunájához a 2008. évi Biodiverzitás Nap alapján

A detektoros útvonalat a már korábbról ismert törpedenevér (.Pipistrellus sp.) kolónia miatt kezdtük a vadászháznál, mivel feltételeztük, hogy az itt megbúvó állatok táplálkozás közben nagy valószínűséggel meglátogatják a mintaterületet is. Felmérésünk során a háznál közönséges késeidenevért, rőt koraidenevért és közönséges törpedenevért észleltünk. A tölgyesben észleltük a főleg ilyen élőhelyeken vadászó horgasszőrű denevért és szőröskarú koraidenevért, melyek nyáron odvakban laknak, s ezért kötődnek az idősebb erdőkhöz. A réten és a focipályán megfigyelt fehérszélű vagy durvavitorlájú törpedenevérek (detektorral nem sikerült elkülöníteni őket) az ott található növényzet közelében vadásztak, a nagy-Myotis fajpár észlelt képviselői pedig valószínűleg a focipálya melletti templomban lakó szülőkolónia tagjai voltak. Az általunk megfigyelt 16 emlős taxon közül nyolc védett (2. táblázat). A védett fajok között nincs kiemelkedő természetvédelmi értékű, de a horgasszőrű denevér és a szőröskarú koraidenevér észlelése jó erdőket jelez, ezen fajok az intenzív erdőgazdálkodás által veszélyeztetett erdőkben egyre kevésbé találják meg életfeltételeiket. A falu temploma a hegységre nézve is jelentős közönséges és hegyesorrú denevér szülőkolóniának ad otthont, védelmük csak a környéken található táplálkozó-területeik (elsősorban erdők) megóvásával és a kolónia zavartalanságának biztosításával oldható meg. Egyéb emlősök A rovarevők közül csak a közönséges vakond (Talpa europaea) előfordulását tudtuk igazolni - a túrások alapján különösen a focipályán és a mezőgazdasági területen volt gyakori. Felmérésünk során két kisemlős fajt fogtunk: az erdei sávban két közönséges erdeiegeret (Apodemus sylvaticus), a Hódos-ér menti sávban pedig egy pirók erdeiegeret (Apodemus agrarius). Hazánkban mindkét faj gyakori, a pirók erdeiegér nedvesebb élőhelyeket jelez. Az élőhelyek változatossága és mozaikossága következtében egy hosszabb időszakot átfogó csapdázással valószínűleg több kisemlős faj lenne kimutatható. Egy mezei nyulat (Lepus europaeus) is észleltek a Páskom rét közelében (FARKAS SÁNDOR szóbeli közlés). 1. kép: Vadnyomokat őrző kiszáradt talaj (a szerző felvételei) 154