H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 26. (Zirc, 2009)

SALÁTA DÉNES – MALATINSZKY ÁKOS – PENKSZA KÁROLY – KENÉZ ÁRPÁD – SZABÓ MÁTÉ: Adatok a Bakony erdei állattartásához

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zirc, 26-2009 ADATOK A BAKONY ERDEI ÁLLATTARTÁSÁHOZ SALÁTA DÉNES, MALATINSZKY ÁKOS, PENKSZA KÁROLY, KENÉZ ÁRPÁD, SZABÓ MÁTÉ Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék H-2103 Gödöllő, Páter K. u. L, e-mail: blackwing(a)freemail.hu SALÁTA, D, MALATINSZKY, Á., PENKSZA, K., KENÉZ, Á, SZABÓ, M.: Data to the animal husbandry in forests of the Bakony Mountains, Abstract: Forests of the Bakony Mts. (Hungary) give shelter, food and raw material to humans since their appearance. The number of secondary utilisations of forests is practically endless. In the past, forests were of basic importance for supplying forage for the extensive animal husbandry in Hungary. The most significant side-use of the forests was grazing, collecting foliage of trees, collecting acorn and litter for stables. As a consequence of grazing in the forests, special land use types evolved, namely wood pastures and grazed forests. Chance for the maintenance of these plant communities has been constantly decreasing as animal husbandry became intensive. To recognize their importance and the economical significance in the past, it is necessary to review their history, evolution and development as well as their state in different times and the current conditions. Keywords: Bakony (Bakony Mts.), erdei mellékhaszonvételek (side-uses of forests), erdei legeltetés (grazing in forests), fás legelő (wood pasture), legelőerdő (grazed forest) Bevezetés Napjaink intenzív, belterjes állattartása egyre kevesebb legelőterületet igényel, míg egykor az állattartás legalapvetőbb és nélkülözhetetlen eleme a legeltetés volt, gyakran nem is volt más takarmánya a jószágoknak. A hajdani gazdálkodási rendszerekben legeltetésre nem a ma általánosan ismert fátlan, akár villanypásztorral körülvett, felülvetett és mütrágyázott legelőket használták, hanem gyakorlatilag minden olyan területet, amely éppen legeltethető volt, így az erdőket is. Nem volt ez másképpen hazánk legnagyobb erdőségével, a Bakonnyal sem, így nem nehéz beleképzelnünk a betyárok „Bakonyerdőjébe" a