H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 26. (Zirc, 2009)

SALÁTA DÉNES – MALATINSZKY ÁKOS – PENKSZA KÁROLY – KENÉZ ÁRPÁD – SZABÓ MÁTÉ: Adatok a Bakony erdei állattartásához

hatalmas makkoló kondákat, legelésző gulyákat, csordákat, juh- és kecskenyájakat. Ezen állattartási rendszerekről gyűjtöttünk össze néhány ismérvet ebben a cikkben, külön tárgyalva a fás legelők és legelőerdők témakörét, amely területhasználatok országszerte, így a Bakonyban is nagyon elterjedtek voltak. Utóbbi területhasználati formák fennmaradásának esélyei mára megszűntek, illetve jelentős mértékben csökkentek, ezért számuk drasztikus mértékben megfogyatkozott, csupán hírmondók maradtak elszórtan, ahogy a Bakonyban is. Az átalakuló, a régi rendszerekhez visszanyúló és a biodiverzitás megőrzését, valamint a természetvédelmet és a tájképi értékek fenntartását célzó gazdálkodás újra felfedezte ezeket a területeket, ezért, továbbá az általuk képviselt természeti, erdő- és mezőgazdálkodás-történeti értékek miatt tartjuk fontosnak témájuk részletes tárgyalását. Anyag és módszer Mivel a téma kevésbé kutatott, mint más kapcsolódó népszerű témák, és csupán néhány átfogó mű tárgyalja részletesen, ezért különböző tudományterületek szakirodalmi adatainak szisztematikus feldolgozása alapján foglalkozunk az egykori erdei mellékhaszonvételekkel, így az erdei legeltetéssel, továbbá a témában elengedhetetlen jelentőségű területhasználatokkal, a fás legelőkkel és legelőerdőkkel, azok hazai kialakulásával, illetve kialakításával, fejlődésével és hanyatlásával, továbbá a legelőerdő és a fás legelő definícióinak változásaival az egyes korokban. Az Eredmények fejezet jelentős része ennek megfelelően a szerteágazó, különböző formákban és kiadványokban megjelent adatok, közlések tömör, monografikus összefoglalása, tájökológiai megközelítéssel és megőrzésközpontú szemlélettel elemezve az alapvetően néprajzi, történeti földrajzi, agrár- és erdészettörténeti jellegű forrásmunkákat, így jelen fejezetben az egyes tudományterületekről felhasznált szakirodalmi források tömör bemutatására szorítkozunk. A Bakony történetéről FÉNYES (1847) és RÓMER (1860) leírásai alapvető információkkal szolgálnak. A hajdani, erdőkkel kapcsolatos tevékenységek, az erdők használatának, „élésének" megismerése HEGYI (1978) munkája alapján vált lehetségessé, mindazonáltal a Bakony egy részének egykori erdőgazdálkodása is nyomon követhető. Az erdők használatával és a legeltetéssel kapcsolatos történelmi háttér és jogi keret leírása a Magyar Erdészeti Oklevéltár (1896) és az Erdészettörténeti Közlemények, OROSZI (1995, 2005) és PETERCSÁK (1992) e témát feldolgozó irodalmainak felhasználásával történt. A fás legelők és legelőerdők olyan átmeneti területhasználati módok, melyek mára, az állattartás intenzívvé válásának következtében eltűnőfélben vannak, pedig egykor használatuk általános volt. Az említett legeltetett, azonban fával bizonyos százalékban borított területeket túlnyomó többségükben erdőkből alakították ki, így a magyarság gazdálkodási hagyományainak, valamint erdészettörténeti anyagok kutatása számos, a téma szempontjából jelentős információval szolgált. A XIX. század végén, illetve a XX. század elején megjelent, legelőerdők kialakításával és fenntartásával foglalkozó FÖLDES (1895,1911) és MÁRTON (1897), valamint a témát feldolgozó OROSZI (1995, 2005) munkái felbecsülhetetlen jelentőségűek a kutatás szempontjából. Földes és Márton leírásai, gyakorlati tapasztalatai és következtetései az eddigi ismereteket további részletekkel gyarapították, míg az Erdészeti Lapok feldolgozásán keresztül Oroszi ismerteti a vizsgált területhasználatok kialakulásának és a terminusok változásának folyamatát.