H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 26. (Zirc, 2009)

TAKÁCS ATTILA: Gánt-Gránás és környékének lepkéi (Lepidoptera)

Természetesen Szőcs József, Lengyel Gyula, Jablonkay József - és mások is, a hazai lepkészet „nagy öregjei", kedvelték a vértesi gyűjtőhelyeket. Egyes ritkább lepkefajok vértesi előfordulásáról közölt adatokat JABLONKAY (1964; 1974), a Vértes aknázómoly-faunájáról pedig Szőcs József írt „A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei"-ben (Szőcs 1981). Összefoglaló tanulmányt a hegység nagylepke-faunájáról elsőként Herczig Béla közölt a Tatai Hermann Ottó Kör Munkái c. kiadványban (HERCZIG 1984). Ebben összesen 693 fajról tesz említést a szerző, melyek közül 663 faj a várgesztesi fénycsapdából, további 30 faj pedig a Vértes egyéb területeiről került elő. E munkájában említi meg a következő, állatföldrajzi és természetvédelmi szempontból egyaránt érdekes fajokat: Asteroscopus syriaca ssp. decipulae, Diarsia brunnea, Endromis versicolora, Eeucodonta bicoloria, Pheosia gnoma, Euchalcia variabüis, Boarmia viertln, Eygnioptera fumidana, Ochropleura flammatra, Erannis ankeraria. Szabóky Csaba a saját, illetve a várgesztesi fénycsapda adatai alapján 356 macrolepidoptera és 574 microlepidoptera fajt sorolt fel munkájában (SZABÓKY 1994), Szeőke Kálmán pedig 2007-ben készítette el a Vértes-hegység nagylepke-faunájának összefoglaló dolgozatát, amelyben 664 macrolepidoptera fajt szerepeltet (29-el kevesebbet, mint Herczig Béla) (SZEŐKE 2007). Anyag és módszer A vizsgált terület és a vizsgálati időszak Kutatásaimat a Vértes délnyugati lábánál fekvő Gránás-hegy, a csákberényi Buckahegy, illetve a Német-Gránás-hegy által körülhatárolt területen folytattam, amely közigazgatásilag Gánt külterülete. A Bucka-hegyen és környékén készítendő felméréseimhez engedélyt kértem az illetékes Közép-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségtől. A terepi munkát 2004 őszén kezdtem el, és a fajlistát 2009 májusában zártam le. Összesen 135 terepi napot töltöttem a Gránásban. Az időjárás függvényében februártól novemberig látogattam el a vizsgált területre. A nappali lepkéket az éjjeli fajokkal párhuzamosan vizsgáltam. Mintavételi módszerek A vizsgált területen fellelhető fajok nagy részét lepedős mintavétellel, a nappal repülő lepkéket lepkehálóval fogtam. A lepedős gyűjtést generátorral üzemeltetett 125 wattos higanygőz izzóval, öt mintavételi ponton folytattam. Ennek során csak a morfológiai bélyegek alapján helyben nehezen meghatározható fajok példányok kerültek begyűjtésre és preparálásra. Ezen kívül a rendszeresebb adatgyűjtés érdekében egy magánkertben Jermy-típusú fénycsapdát is működtettem, melyet a telektulajdonos kezelt. Kutatásom kiterjedt a nappali lepkefajoknak, az éjszakai lepkék (macro- és microlepidoptera) minden fejlődési alakjának - pete, hernyó, báb, imágó - vizsgálatára, valamint az ismert és az esetleges új tápnövények felkutatására. Egyes fajok jelenlétét a vizsgált területen hernyóneveléssel sikerült kimutatnom. A kutatást folyamatosan, különböző aspektusokban, az évszaknak és fajok sajátosságainak megfelelően folytattam, kora tavasszal és késő ősszel csalétekkel, a fajok repülési idejét is figyelembe véve.