H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 25. (Zirc, 2008)

LŐRINCZI GÁBOR: Hangyaközösségek (Hymenoptera: Formicidae) fajösszetétele és diverzitása Litér környéki szubmediterrán élőhelyeken

mányt végzett (KUTASI et al 1997-2001, 2002). Jelen cikk a múzeum 1998-as évi biomonitoringja során begyűjtött, de a tanulmányhoz fel nem használt hangya-anyag ismertetését tartalmazza. Bár a Bakonyban végzett mürmekológiai vizsgálatok több mint harminc éves múltra tekintenek vissza (GALLÉ 1979), a faunisztikai kutatások mellett a hegységben kevés ökológiai célzatú vizsgálat történt annak ellenére, hogy abundanciájuk, gyakoriságuk és kitüntetett ökológiai szerepük miatt a hangyák a szárazföldi biogeocönózisok meghatározó elemeit képezik (FOLGARAIT 1998). Ráadásul, mivel érzékenyen reagálnak a különböző környezeti változásokra, zavarásokra, valamint mintavételezésük is relatíve egyszerű, egyszersmind jó bioindikátoroknak is számítanak (UNDERWOOD & FISHER 2006). Fő célkitűzésem ennek megfelelően a faunisztikai elemzésen túlmenően a vizsgált terület ökológiai szempontú jellemzése volt, az itt élő hangyaközösségek fajösszetételének, egyedszám- és dominancia-viszonyainak, valamint diverzitásának és egyenletességének összehasonlítása alapján. Anyag és módszer A mintavételi terület jellemzése A vizsgált terület a Bakony peremén, a Bakony és a Mezőföld találkozási zónájában fekszik. Állatföldrajzi szempontból a Balaton-felvidéki faunakistáj részét képezi, melyet az igen változatos elterjedésű (termo- és xerofil) állatfajok jellemeznek (PAPP 1968). A viszonylag alacsony átlagos tengerszintfeletti magasság és az enyhébb klíma miatt a területen jelentős szubmediterrán hatások érvényesülnek (ÁDÁM et al. 1988), így nem meglepő, hogy a „déli" elemek (mediterrán, ponto-mediterrán, dél-európai és euro-mediterrán) összmenynyisége a Bakony öt kistája közül itt a legnagyobb, a hangyafaunának fajszámban például több mint a felét adják (GALLÉ 1979). A természetes táj felépítésében nagy szerepet játszik a dolomit alapkőzet, melyen speciális növénytársulások (nyílt dolomit sziklagyepek, sziklafüves lejtősztyeppek, karsztbokorerdők, mészkedvelő tölgyesek) alakultak ki. Bár a területen őshonos fenyőfaj nem él, a kopárfásítás céljából betelepített feketefenyvesek a dolomitkopárokon, dolomit sziklafüves lejtőkön nagy területet foglalnak el (KUTASI 2001). Mintavételi módszerek A mintavételezést Barber-csapdázással (talajcsapdázással) végezték, amely hibái ellenére a hangyák vizsgálata során is igen széles körben alkalmazott, bevált módszer (MAJER 1997). A talajcsapdák kora tavasztól késő őszig (1998-ban április 1-től október 28-ig) a következő élőhelyeken működtek: Vilonya: Külső-hegy, sziklagyep (KSZ); Vilonya: Külső-hegy, lejtősztyepp (KL); Vilonya: Külső-hegy, fenyves (KF); Liter: Mogyorós-hegy, sziklagyep (MSZ); Liter: Mogyorós-hegy, lejtősztyepp (ML); Liter: Mogyorós-hegy, fenyves (MF); Királyszentistván: Ugri-hegy, sziklagyep (USZ); Királyszentistván: Ugri-hegy, lejtősztyepp (UL). A talajcsapdákat 15-ös csoportokban (3x5-ös kötésben) helyezték el, ürítésük pedig kéthetente történt, így az 1998-as évben összesen 8 élőhely x 15 csapda x 13 ürítési időpont, azaz 1560 csapda volt vizsgálatban.