H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 25. (Zirc, 2008)
LŐRINCZI GÁBOR: Hangyaközösségek (Hymenoptera: Formicidae) fajösszetétele és diverzitása Litér környéki szubmediterrán élőhelyeken
Adatelemzési módszerek A hangyafajokat sztereómikroszkóp segítségével, CZECHOWSKI et al. (2002), SEIFERT (1996), Csősz (1999), KUTTER (1977) és SOMFAI (1959) határozókulcsai alapján azonosítottam. A hangyaközösségek ökológiai mutatói közül a fajgazdagságot, a Berger-Parker-féle dominanciaindexet, a Shannon-, ill. Simpson-diverzitást és az egyenletességet számoltam ki. A diverzitások összehasonlítására t-tesztet (MAGURRAN 1988), valamint a Rényi-féle képlet felhasználásával diverzitás rendezést alkalmaztam, amely utóbbi a közösségek diverzitásának skálafüggő jellemzését teszi lehetővé, azaz a skálaparaméter függvényében érzékenysége a ritka fajoktól a tömegesekig terjed (TÓTHMÉRÉSZ 1997). Az egyes élőhelyek páronkénti összehasonlítására Jaccard- és Renkonen-indexet használtam, valamint a „Palaeontological Statistics" (PAST) nevű szoftver (HAMMER et al. 2001) segítségével ordinációs és klaszter analízist végeztem. Eredmények és értékelésük Az 1998-as évben a nyolc élőhelyről összesen 30 hangyafaj 12.218 egyede került begyűjtésre, melyeknek döntő többsége dolgozó, az ivaros egyedek száma mindössze 76 (75 nőstény és 1 hím) (1. táblázat). A Mogyorós- és az Ugri-hegy sziklagyepéről kis számban a Bakony faunájára nézve új hangyafaj, a Myrmica deplanata egyedei is előkerültek. A pleisztocén melegkori reliktum M. deplanata a xerotherm sztyeppjellegű élőhelyek jellegzetes faja, mely kifejezetten a sziklás, köves területeket részesíti előnyben (STITZ 1939, SEIFERT 1988). Bár a faj eddig is szerepelt a magyar faunában, eddigi adatai meglehetősen bizonytalanok. 1. táblázat. A mintavételi területeken gyűjtött hangyafajok összegyedszáma és frekvenciája (a csapdák hány százalékában fordult elő az illető faj). No. F aj név Osszegyedszám Frekvencia (%) 1. Aphenogaster subterranea (Latreille, 1798) 268 8.7 2. Camponotus aethiops (Latreille, 1798) ^7 1,8 3. Camponotus atricolor (Nylander, 1849) 11 0,6 4. Camponotus fallax (Nylander, 1856) 51 2,4 5. Camponotus ligniperda (Latreille, 1802) 362 10,3 6. Formica (Serviformica) cunicularia Latreille, 1798 80 4,1 7. Formica (Serviformica) fusca Linnaeus, 1758 101 4,0 8. Formica (Formica s. sir.) pratensis Retzius, 1783 170 4,4 9. Formica (Serviformica) rufibarbis Fabricius, 1793 22 1.0 10. Formica (Raptiformica) sanguinea Latreille, 1798 60 1,4 11. Lasiiis (Chthonolasius) distinguendus (Emery, 1916) 3 0,2 12. Lasius (Lasius s. str.) emarginatus (Olivier, 1792) 271 4,7 13. Lasius (Dendrolasius) fuliginosus (Latreille, 1798) 12 0,7
