H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 24. (Zirc, 2007)
MEDVEGY MIHÁLY – PINTÉR ATTILA – SZÉKELY KÁLMÁN – RETEZÁR IMRE – SZALÓKI DEZSŐ: Boroscsapdázás: módszer a cincérek (Coleoptera: Cerambycidae) egyedszámának és élőhelyük állapotának értékelésére magyarországi tölgyesekben
A hajtásokon, virágokon rajzó cincér fajok képviselői összességében lényegesen kisebb számban kerültek a csapdákba. Kora nyáron a „csapdázott" tölgyeken kopogtatással a leggyakoribb cincérfaj a Cortodera humeralis, viszont csak néhány példányát találtuk a csapdákban. Még kevesebb példány került a csapdákba a „csapdás" tölgyfákon is rajzó Grammoptera ustulata, Grammoptera variegata fajokból. Sok virágjáró faj is rajzik a tölgyek körül, mégis csak alig kerültek a csapdákba (Dinoptera coliaris, Anoplodera rufipes, Pedostrangalia revestita, Anaglyptus mysticus), vagy gyakoriságához viszonyítva csak ritkán (Leptura /Rutpela/ maculata). Ezzel szemben a virágcincérek közé sorolt, de nem viráglátogató Leptura aurulenta már nagyobb számban volt található. Nem került csapdába a Prioninae alcsaládba tartozó Prionus coriarius LINNAEUS, 1758 (jóllehet a csapdázott fák törzsén - igaz, csak az alsó egy méteren - sok helyen megfigyelhető volt). Némely cincérünk esetében csapdázási eredményeink megváltoztatták a cincér „ritkaságáról" alkotott véleményünket: Sápadt éjcincér (Trichoferus paliidus) - imágóként csak teljes esti sötétségben gyűjthető (olyan élő, de beteg tölgyeken, melyek a következő évben már általában nem hajtanak ki), emiatt régebben csak kevés példány került elő, a bogár kifejezetten ritkának számított. Az 1-2 éve elszáradt fák kérge alól a báb vagy a friss, még nem kirepült imágó már nagyobb mennyiségben is nevelhető. Ha éppen van ilyen állapotú fa a csapda közelében, nagy arányban megy a boroscsapdába. Az időnkénti nagyobb szám miatt hajlamosak vagyunk túl gyakorinak tartani, ami mindenképpen túlzás, bár véleményünk szerint egy expanzióban lévő fajról van szó. Aranyszőrű fürkészcincér (Necydalis ulmi) - többféle lombos fában fejlődik, de hazánkban elsősorban tölgyben, annak odvas belső részében. Extrém ritkaságnak számított, de boroscsapdázással l-l példány időnként megfigyelhető. Vércincér (Purpuricenus kaehleri) - 1 éven belül száradt, alkarvastagságú, főként még a fán levő tölgyágakba petézik, vastagabb fajú tűzifarakásra nem repül. Virágot nem látogat, néha levélen, hajtáson találtuk, meglehetősen ritka cincérnek tartottuk. Igen nagy arányban megy a boroscsapdába,- ezt a tényt a tényleges gyakoriság becslésénél figyelembe kell venni. Kékzöld facincér (Ropalopus insubricus) - Bár nem tölgyben, hanem mezei juharban fejlődik, a tölgyfákon elhelyezett csapdákra (20-50 m-en belül voltak mezei juharfák) is repült. Mivel általában a tápnövényén tartózkodik, rejtőzködő életmódú - a szabadban nagyon ritkán lehet vele találkozni. Bár célzott kereséssel a bábbölcső fellelhető, abból az állat kinevelhető, mégis a boroscsapdázás mutatja igazán az egyes területeken az állat előfordulási arányát. Összefoglalva a vizsgált tölgyesekben a legnagyobb számban csapdázható cincérfajok a következők: tölgyes-tövisescincér (Rhagium sycophanta), sápadt éjcincér (Trichoferus paliidus), nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), kis hőscincér (Cerambyx scopolií), fürge darázscincér (Xylotrechus antilope), változékony korongcincér (Phymatodes testaceus), sárgafarú darázscincér (Plagionotus detritus), vércincér (Purpuricenus kaehleri). A csapdázási eredményt befolyásoló egyéb tényezők A csapda helye: jelentősen befolyásolta az eredményt, a napos helyen lévő, erdőszéli fákon levő csapdákat nagyobb számban látogatták mind a bogarak, mind az egyéb rovarok. A csapda helyzete: a csapda magassága, törzstől való távolsága általánosságban csak kisebb mértékben befolyásolta az eredményt.
