H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 24. (Zirc, 2007)

MEDVEGY MIHÁLY – PINTÉR ATTILA – SZÉKELY KÁLMÁN – RETEZÁR IMRE – SZALÓKI DEZSŐ: Boroscsapdázás: módszer a cincérek (Coleoptera: Cerambycidae) egyedszámának és élőhelyük állapotának értékelésére magyarországi tölgyesekben

Hőmérséklet: meleg időben jóval több állat ment a csapdákba. Csapadék: csapadékos időszakban rosszabb a boroscsapda hatásfoka (egybecseng ezzel, hogy trópusi, páradús levegőben alig hoz a boroscsapda eredményt). A tartósabban fennálló, a megszokottól eltérő időjárás nem közvetlenül az egyedszámot, hanem magát a rajzási időszakot befolyásolja - ezek évenkénti eltolódása boroscsapdázással jól követhető, emiatt a borocsapdázási eredményekből az egyes évek közötti időjáráskülönbségek is visszakövetkeztethetők. A boroscsapdázás szerepe tölgyeseink állapotának megítélésében Vizsgálataink eredményeként felsorolunk néhány bogárfajt, melyek valamennyien könynyen felismerhetők, nagy számban mennek a boroscsapdába, s melyek rendszeres vizsgálatával nemcsak a faj, de az élőhely (tölgyes) változását is nyomon követhetjük. Ezen bogárfajok (a pompás virágbogár ICetonischema aeruginosa/ és a sárgafarú darázscincér /Plagionotus detritus/ kivételével) a „Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Rendszer" programban is szerepelnek (MERKL & KOVÁCS 1997) a bogarak populációszintű monitorozása céljából. Ettől a monitorozástól a legtöbb faj esetében a hazai elterjedés pontosítását várják a szakemberek. Mivel az alább felsorolt fajok - jóllehet többségük nem monofág - a tölgyfák különböző részeiben fejlődnek, a nagyon jól standardizálható boroscsapdázással történő együttes vizsgálatuk: „monitorozásuk" (évenkénti számuk változása a boroscsapdában) tölgyeseinkben a faj elterjedésének pontosításánál több információt is szolgáltathat: értékes felvilágosítást adhat a vizsgált tölgyes egészének állapotáról. Szarvasbogár (Lucanus cervus) - mennyiségének változása az öreg, beteg törzsű fák mennyiségének változását jelezheti, mivel a lárva azok száraz, alsó részében (esetleg gyökereiben) fejlődik (majd a lárva kirágja magát a fából, s a talajban bábozódik). Egy fában több nemzedék is képes fejlődni akár évtizedeken keresztül. Pompás virágbogár (Cetonischema aeruginosa) - az odvasodó állományjelzője, mivel odvak korhadékában fejlődik (egymás után több generáció is). Nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) - mennyisége az élő, de részben száraz törzsű tölgyek számával arányos. (Ugyanazon fában, hosszú éveken, évtizedeken keresztül több nemzedék is fejlődik.) Vércincér (Purpuricenus kaehleri) - a csapdába került vércincérek száma a 2 éve elszáradt ágak mennyiségével arányos, mivel karvastagságú, frissen elszáradt ágakba rakott petékből fejlődik (egy ágban csak egy generáció). Sápadt éjcincér (Trichoferuspaliidus) - a csapdába került állatok mennyisége a 2 éve hirtelen, többnyire egyszerre elszáradt fák mennyiségével arányos, mivel az éppen kiszáradó fák törzsének kérge alá rakott petékből fejlődik (egyszerre akár sok példány, de ha az egész fa elszáradt, akkor csak egy generáció). Sárgafarú darázscincér (Plagionotus detritus) - mennyiségük 2-3 éve elszáradt törzsek vagy combvastagságú ágak mennyiségével arányos. Összefoglalás Cincérek (Cerambycidae) megfigyelése céljából banán, ill. vörösbor és víz keverékét alkalmaztuk több méter magasra akasztott boroscsapdák formájában. Különböző klímájú magyarországi tölgyeseket vizsgáltunk (elsősorban a Balaton-felvidéken) 7 éven át. Egyes rovarrendek tagjai előszeretettel keresték fel a csapdákat, így a bogarakon (Coleoptera) kívül legyek