H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 24. (Zirc, 2007)

MEDVEGY MIHÁLY – PINTÉR ATTILA – SZÉKELY KÁLMÁN – RETEZÁR IMRE – SZALÓKI DEZSŐ: Boroscsapdázás: módszer a cincérek (Coleoptera: Cerambycidae) egyedszámának és élőhelyük állapotának értékelésére magyarországi tölgyesekben

Phymatodes testaceus LINNAEUS, 1758 - változékony korongcincér - májustól júliusig rendszeresen 1-2 példány, Af, Ak, Al, Ud, Ti, Vá, Vö, Má, Bu, Cs, Po, Sz, Gö, Vg Xylotrechus arvicola OLIVIER, 1795 - gazdászcincér - néha l-l példány, Ud, Vg Xylotrechus antilope SCHÖNHERR, 1817 - fürge darázscincér - májustól júliusig rendszeresen 1-2 példány, Af, Ak, Al, Ud, Ti, Vá, Vö, Má, Bu, Cs, Po, Sz, Gö, Vg Clytus tropicus PANZER, 1795 - tölgy-díszcincér - csak 1 példány, Ud Plagionotus detritus LINNAEUS, 1758 - sárgafarú darázscincér - június-július, rendszeresen 1-2 példány, Af, Ak, Al, Ud, Vá, Vö, Má, Bu, Cs, Po, Sz, Gö, Vg Chlorophorus figuratus SCOPOLI, 1763 - rajzos darázscincér - 1 példány, Vg Chlorophorus varius MÜLLER, 1766 - díszes darázscincér - 1 példány, Al Isotomus speciosus SCHNEIDER, 1787 - nyírfa-darázscincér - néha l-l példány Ak, Al, Ud, Vö, Sz Anaglyptus mysticus LINNAEUS, 1758 - juhar-díszcincér - néha l-l példány, Al, Cs Purpuricenus kaehleri LINNAEUS, 1758 - vércincér - június elejétől július elejéig rendszeresen 1-2 példány, Af, Ak, Al, Ud, Ti, Vá, Vö, Má, Cs, Po, Sz, Gö, Vg LAMIINAE Mesosa curculionoides LINNAEUS, 1761 - szemfoltos cincér - csak l-l példány, Po, Vg Mesosa nebulosa FABRICIUS, 1781 - ködfoltos cincér - csak 2 példány, Po, Vg Az eredmények értékelése A cincérfajok egyedszámának értékelése A cincérek közül a legnagyobb egyedszámban a Cerambycinae, kis egyedszámban a Lepturinae és Necydalinae (elvétve Lamiinae) alcsalád képviselői kerültek a csapdákba, a többi alcsalád (Prioninae, Spondylinae, Aseminae) fajai egyáltalán nem. A csapdákban legtöbbször azokat a cincérfajokat találtuk, melyek beteg tölgyek száradó vagy nemrégen teljesen elszáradt törzsében, ágaiban, vastagabb gallyaiban fejlődnek, s emiatt tölgyfarakásokon, beteg tölgyfatörzseken rajzanak. Azonban nem került a csapdába a farakások egyik leggyakoribb bogara, a vastag (de általában szárazabb) ágakban fejlődő Plagionotus arcuatus LINNAEUS, 1758, jóllehet egyik legközelebbi rokona, a Plagionotus detritus, csakúgy, mint egy másik darázscincér, a Xylotrechus antilope a leggyakoribb csapdára repülő cincérfajok közé tartoznak. A kifejezetten ritka Clytus tropicus is vastag ágakban fejlődik, mindössze egy példánya került csapdába. A karvastagságú ágakban fejlődő fajok közül a Purpuricenus kaehleri az egyik leggyakoribb csapda-állat, viszont alig került csapdába a gyakori, de száraz ágakban fejlődő Mesosa nebulosa, s nem került csapdába a még szárazabb ágakban fejlődő Callimus angulatus SCHRANK, 1789. Nem kerültek a csapdába azok az egyébként tölgyeseinkben gyakori Cerambycinae alcsaládba tartozó cincérfajok sem, melyek egészen vékony gallyakban fejlődnek: Phymatodes alni LINNAEUS, 1767, Phymatodes pusillus FABRICIUS, 1787 - jóllehet rokonuk a Phymatodes testaceus gyakran (ha egyszerre nem is nagy számban) került a csapdákba - igaz ez utóbbi faj vastag ágakban fejlődik. A Lamiinae alcsaládba tartozó, rőzserakásokon vagy vékony száraz gallyakon általában nagy mennyiségben rajzó Exocentrus, Pogonochaerus fajok, az Anaesthetis testacea FABRICIUS, 1787 vagy a ritka, de a vizsgált területen (Balatonalmádi, Balatonakaii) bizonyított Deroplia genei ARAGONA, 1830 sem repült csapdába. Ezek a felsorolt, csapdákba nem került Lamiinae fajok 1 cm-nél is vékonyabb tölgygallyakban fejlődnek.