H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 23. (Zirc, 2006)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész-faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) VII. 19 alcsalád

MIRACINAE Mirax HALIDAY, 1833 Mirax dryochares MARSHALL, 1898 - ÉB: 1 ¥: Bakonybél: Gerence-völgy, 1959. 05. 20. ML - V - SHENEFELT (1973) szerint csak Német- és Csehországból ismerjük. TOBIAS (1986) kérdőjelesen szinonimizálta a M. dryochares nevet a M. rufilabris-szal. Mirax rufilabris HALIDAY, 1833 - BF: 3 cf: Akaii, ex Trifurcula agrimoniae FREY (Lep., Nepticulidae), a gazda tápnövénye: Agrimonia eupatoria LINNÉ (Rosaceae), 1960. 06. 14. (1 cf) és 06. 29. (2 cf), SzJ; 1 cf; Badacsony, ex Stigmella plagicolella STAITON (Lep., Nepticulidae), a gazda tápnövénye: Prunus spinosa LINNÉ (Rosaceae), 1968. 06. 27. SzJ; 2 ¥: Badacsony, ex Stigmella catharticella STAITON (Lep. Nepticulidae), a gazda tápnövénye: Rhamnus catharticus LINNÉ (Staphyleaceae), 1968. 06. 27-29. SzJ; 1 ¥: Badacsony, 1978. 08. 11. (a gazda gyűjtési ideje), ex Bedellia somnulenta ZELLER (Lep., Lyonetiidae), a gazda tápnövénye: Calystegia sepium LINNÉ (Convolvulaceae), 1978. 09. 06. (a parazitoid kelési ideje), SzJ - EB: 1 ¥: Csesznek, ex Trifurcula cryptella STAITON (Lep., Nepticulidae), a gazda tápnövénye: Coronilla varia LINNÉ (Leguminosae), 1975. 08. 04. SzJ - VI és VIII-IX. - Európában általánosan elterjedt, Magyarországon gyakori faj. OPIINAE 1981-ben az Opius WESMAEL génuszt olyan értelemben tekintették egységesnek, hogy a génuszon belül különítettek el számos alnémet (szubgénuszt) és ezt a szemléletet tükrözi a bakonyi Opiinac alcsaládról megjelentetett közleményem (PAPP 1973). Újabban (FISCHER 1998, 1999; WHARTON 1988) egyes alnemeket génusz taxonba emeltek, éspedig a következő alnemeket: Apodesmia FÖRSTER, Aulonotus ASHMEAD, Eurytenes FÖRSTER, Psyttalia WALKER, Tolbia CAMERON, Utetes FÖRSTER és Xynobius FÖRSTER taxonokat. Várható, hogy további alnemek is génusz rangot nyernek. Ez a rendszertani változtatás lényegesen módosítja az Opius génuszt, hiszen a fajok jó egyharmadát immár más génuszba soroljuk. A Bakony-hegység gyilkosfürkészeinek a fajlistája ezt a rendszertani megjelenítést szemlélteti. Apodesmia FÖRSTER, 1862 Apodesmia aethiops (HALIDAY, 1837) - ÉB: 1 cf: Bakonybél, 1986. 04. 26. PA -IV. - A már közölt két bakonyi lelőhely (Olaszfalu, Porva; PAPP 1981) egészül ki Bakonybéllel, ahol újabban gyűjtötték a fajt. Hazánkban nem gyakori. Apodesmia nitidulator (NEES, 1834) - DB: 1 cf (det. FISCHER 1990): Veszprém, ex Pegomyia hyoscyami (PANZER), 1912. 07. 12. - VII. - Bár holarktikus elterjedésű a faj, mégsem gyakori; Magyarországon inkább ritka, eddig három lelőhelyét közölték (Baja, Budapest, Olaszfalu). Apodesmia ruficeps (WESMAEL, 1835) - KH: 1 ¥ (det. FISCHER 1990): Gyenesdiás, 1910.08. 05. GyJ - VIII. - Számos európai országból kimutatták, a Palearktikum keleti részén Koreából jelentették. A Bakonyból még nem ismertük, azaz ez az első közölt bakonyi lelőhelye. Apodesmia rufipes (WESMAEL, 1835) - KB: 1 cf (det. FISCHER 1990): Fehérvárcsurgó, 1923. 07. 22. BL - VII. - Bár Európa-szerte elég gyakori faj, hazánkban mégis elég szórványosak lelőhelyei. A Bakonyból eddig három helyről közöltem (PAPP 1981).