H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 23. (Zirc, 2006)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész-faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) VII. 19 alcsalád

Opius WESMAEL, 1835 Opius (Opiothorax) abditiformis FISCHER, 1984 - BF: 1 ? (det. FISCHER 1990): Tihany: Külső-tó, 1958. 06. 04. SB - ÉB: 1 ? (det. FISCHER 1990): Ugod: Gerence-patak, 1959. 05. 20. ML - V-VI. - A Szlovákiából leírt faj (FISCHER 1984) ezúttal került elő először Magyarországról, a Bakony-hegységből. A magyar fauna új faja. Opius (Pendopius) bajariae FISCHER, 1990 - BF: 1 ? (holotípus): Tihany: Akasztódomb, 1958. 05. 2. BE - V - A közelmúltban és egyetlen nőstény példány alapján leírt faj (FISCHER 1990) holotípusát a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum őrzi, Hym. Typ. No. 10734. További példányok nem ismeretesek. Opius (Allophlebus) bakonyiensis FISCHER, 1990- ÉB: 1 cf (holotípus): Ugod: Gerencepatak, 1959. 05. 20. ML - V. - Az ugyancsak a közelmúltban és egyetelen hím példány alapján leírt faj (FISCHER 1990) holotípusát a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum őrzi, Hym. Typ. No. 10730. Opius (Opius) caricivorae FISCHER, 1964 - ÉB: 1 c (det. FISCHER 1990): Bakonybél: Vörös János séd, 1959. 05. 21. PJ; 1 cf (det. FISCHER 1990): Gyulafirátót: Kispapod, 1967. 08. 17. PJ - V és VIII. - E két lelőhelyen kívül még Kapolcsról is közöltem (PAPP 1981), tehát a Bakonyban három hiteles lelőhelyét ismerjük. További két hazai előfordulása Gyula és Miskolctapolca. Inkább ritka faj. Opius (Nosopoea) cingulatus WESMAEL, 1835 - ÉB: 1 ? (det. FISCHER 1990): Bakonyszűcs: Somberek, 1957. 06. 20. PJ - VI. - Bár hazánkban kevés helyen gyűjtötték, a Bakony-hegységben viszonylag gyakori (PAPP 1981). Opius (Hypocynodus) crassipes WESMAEL, 1835 - DB: 2 ? (det. FISCHER 1990): Veszprém: Séd-völgy, 1957. 08. 06. PJ - VIII. - Nyugat-palearktikus faj, legkeletibb előfordulását Örményországban jegyezték fel. Nem gyakori. A magyar fauna új faja. Opius (Phaedrotoma) diversiformis FISCHER, 1960 - BF: 1 ?: Révfülöp, 1925. 09. 03. SzZ - KB: 1 cf (det. FISCHER 1990): Csesznek: Gézaháza, 1957. 05. 22. BE - V és IX. Európában csak Ausztriából (innen írták le) és Magyarországról ismerjük, továbbá közölték Örményországból és Grúziából (TOBIAS 1986b). Opius (Phaedrotoma) exiguus WESMAEL, 1835 - DB: 1 ? (det. FISCHER 1990): Veszprém: Séd-völgy, 1957. 08. 06. PJ - KB: 1 cf (det. FISCHER 1990): Csesznek: Gézaháza, 1957. 05. 22. BE - V. és VIII. - Magyarországon nagyon gyakori, sőt sokfelé közönséges Opius faj. Opius (Opius) exilis HALIDAY, 1837 (=0. piceus THOMSON, 1895) - ÉB: 1 ? (det. FISCHER 1990): Iharkút: Tisztavíz, 1966. 06.18, PJ - VI. - A Bakony-hegységből összesen öt lelőhelyét közöltem (PAPP 1981). Az Opius piceus újabban bizonyult azonosnak az O. exilisszel, az O. exilis nagyon változékony faj. Opius (Pendopius) exiloides FISCHER, 1990- DB: 1 cf (paratípus): Nagyvázsony, 1960. 05. 26. PJ - ÉB: 1 cf: Bakonybél: Vörös János séd, 1959. 05. 21. ML; 1 f: Fenyőfő: halastavak, 1983. 04. 30. RI - IV-V. - A legújabban leírt faj (FISCHER 1990) holotípusát (amit a bükk-hegységi Nagyvisnyón gyűjtöttek) a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum (Hym. Typ. No. 7645), a nagyvázsonyi paratípust pedig a bécsi Naturhistorisches Museum őrzi. Opius (Opius) gigapiceus FISCHER, 1990-ÉB: 1 cf (holotípus): Iharkút: Tisztavíz, 1966. 06. 28. PJ - VI. - A közelmúltban leírt faj hím holotípusát a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum őrzi, Hym. Typ. No 10732. a nőstény "allotípus"-t (Szlovákia, Alacsony Tátra, Breznó: Kumstova dolina) pedig a bécsi Naturhistorisches Museum őrzi.