H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 22. (Zirc, 2005)

FAZEKAS IMRE: Az ösküi (Bakony) dolomit lejtők és sziklagyepek lepkefaunája (Lepidoptera)

Eugnosta lathonia (HÜBNER, 1800) (Tortricidae): Ny-palearktikus areájú, KözépEurópában lokális és ritka faj. Hazai elterjedése pontosan még nem ismert. A Bakonyból SZABÓKY (1982) csak Ösküről jelezte. A hegységben ritka. Thiodia trochilana (FRÖHLICH, 1828) (=delitana FISCHER von RÖSLERSTAMM, 1840) (Tortricidae): A Bakony-vidékéről ez idáig csak Öskün gyűjtöttem. A szomszédos Ausztriában nagy földrajzi területekről hiányzik, így például Burganlandból is (HUEMER & TARMANN 1993). RAZOWSKI (2001) szerint Közép-Európában Németországban, Lengyelországban és Csehországban is ismeretlen. A faj areasúlypontja a holomediterrán térség, keleten Türkmeniáig elterjedt. Eucosma tundrana (KENNEL, 1900) (Tortricidae): Kazahsztán üröm pusztáitól a középeurópai sztyeprétekig és sziklagyepekig lokálisan elterjedt, a Pannon-Kárpát-térségben lokális, helyenként ritka faj. A Bakonyból ez idáig csak Ösküről került elő. Wheeleria obsoleta (ZELLER, 1841): Az egyértelműen determinált tollasmoly fajt Magyarországról először Ösküről mutattam ki (FAZEKAS 1985c). Később több munkámban (pl. FAZEKAS 2000) elemeztem a taxont. Az obsoleta egy monovoltin, expanzív pontomediterrán faunaelem, amely hazánkban elsősorban a középhegységi karsztbokorerdőkben, a sziklagyepekben, a lejtősztyeppéken, a lösztölgyesekben és löszpusztákon él, rendkívül izolált fragmentumokban. Természetvédelmi szempontból a pannon populációk európai jelentőségűek, aktuálisan veszélyeztettek. Udea lutealis (HÜBNER, 1809): Az ösküi fajok közül kiemelkedik az Udea lutealis, amelynek első magyarországi példányát az Öskün működő fénycsapdával gyűjtöttem (1980. VIII. 29.). A szibériai faunakör tagja, amely Európa szinte minden országból előkerült (kivéve Ibériai-félsziget, a mediterrán szigetek és a Balkán déli tájai). Az újabb kutatások alapján bizonyított lokális hazai előfordulása (Bakony, Mátra, Aggteleki-karszt) és alacsony abundanciája részletes vizsgálatokat igényel. Pyralis-peiversalis (HERRICH-SCHÄFFER, 1849) (Pyralidae): A Ny-palearktisz sztyepjeinek és sziklagyepjeinek igen lokális is ritka faunaeleme. Az európai jelentőségű magyar populációk elsősorban a hortobágyi löszpusztákról és a Velencei-tó környékéről ismertek. A Bakonyból csak Ösküről került elő. Pediasia kenderesiensis FAZEKAS, 1987 (Crambidae): Az eddigi ismereteink szerint a kenderesiensis egy pannon endemizmus, amelynek rokonsági köre a pontuszi szekundér refugium területére esik. A Crambidae családba tartozó faj paratypusát Öskün gyűjtöttem (1980. IX. 5.). A holotípus az alföldi Kenderesről származik (vö. FAZEKAS 1987ab). Agriphila tollipelsonius FAZEKAS, 1985 (Crambidae): Az A. tolli három markáns, földrajzilag és ökológiailag is elkülönült alfajra osztható: ssp. tolli BLESZYNSKI, 1952; ssp. beieri BLESZYNSKI, 1955; ssp. pelsonius FAZEKAS, 1985. Közülük csak a Kárpát-medencében endemikus ssp. pelsonius FAZEKAS, 1985 nyugati areavonala érintkezik az atlantomediterrán Agriphila geniculea perempopulációival (Somogy megye, Bakony). A ssp. pelsonius izoklimatikus areaképet mutat, mivel csak a cseres tölgyes klímaövben elterjedt, s ott inherens taxon. A Dél-Európában elterjedt Agriphila tolli tolli-t Kis-Ázsiában az Agriphila tolli beieri BLESZYNSKI, 1955 váltja fel (vö. FAZEKAS 1991b). Zygaena fausta agilis REISS, 1932 (Zygaenidae): Fokozatos regresszióban lévő, védett atlantomediterrán faunaelem. Magyarországon csupán négy lelőhelyét tartjuk nyilván: Nagykanizsa (f 1889), Dobogókő, Százhalombatta és Öskü (1979. VII. 19. leg. Fazekas). Dobogókőn és környékén többször kerestem, de nem sikerült rábukkannom. Az utóbbi 23 évben újabb bizonyítópéldány nem került elő. Hazai kipusztulása valószínűsíthető.