H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 22. (Zirc, 2005)

FAZEKAS IMRE: Az ösküi (Bakony) dolomit lejtők és sziklagyepek lepkefaunája (Lepidoptera)

Saturnia spini ([DENIS & SCHIFFERMÜLLERG], 1775) (Saturnidae): Utoljára KOVÁCS (1953) közölte. Magam a területen nem gyűjtöttem. Védett faj. Coscinia cribraria (LINNAEUS, 1758) (Arctiidae): Magyarországon igen lokális (pl. Aggteleki-karszt, Bátorliget, Mikepércs, Sopron stb.) és ritka, feltehetőleg posztglaciális melegkori reliktum. VARGA (1989) szerint a „kipusztulás közvetlen veszélyében lévő védett faj". Öskün egy példányát gyűjtöttem 1980-ban. Nychiodes obscuraria (VILLERS, 1789): Magyarországról sokáig a N. dalmatina F. WAGNER, 1909 fajt tartották nyilván (Hortobágy), melyről később bebizonyosodott, hogy csupán egy tévesen cédulázott, feltehetőleg a Balkánról származó példányról van szó. 1989. VII. 19-én az Öskü feletti katonai gyakorló területen három N. obscuraria példányt gyűjtöttem (FAZEKAS 1992, 1997). Az obscuraria bakonyi felfedezése fauna-genetikailag, állatföldrajzilag igen figyelemre méltó, különösen akkor, ha a balkáni anomáliákat vizsgáljuk (vö. FAZEKAS 1997). Az obscuraria recens areája azon délnyugat-európai fajokkal mutat analógiát, amelyeknek posztglaciális északkeleti irányú kolonizációja a Jura-Alpok, Magyar-középhegységek és a Kárpátok déli oldalain zajlott le. Ezek napjainkban csupán diszperz populációkban maradtak fenn, aktuálisan veszélyeztetettek vagy közvetlen kipusztulás által fenyegetettek (pl. Zygaena fausta). Eupithecia silenicolata zengoensis FAZEKAS, 1979: A Mecsekből leírt, endemikus pannon alfaj (FAZEKAS 1979). A politipikus, feltehetőleg expanzív holomediterrán faj chorológiája csak részben ismert. Areájának gócpontja az Apennini-, a Balkán-félsziget és Kis-Azsia. Monofág hernyója Silene-írókon él. A kétnemzedékes silenicolata április végétől augusztus végéig repül domb és hegyvidéki száraz gyepekben, xero- és mezofil tölgyesek szegélyén, irtásrétjein, de felbukkant már gyomtársulásokban is (pl. Mecsek). A hazai populációk izoláltak, aktuálisan veszélyeztettek. Eupithecia graphata (TREITSCHKE, 1828): Magyarországról leírt („Ofen" [=Buda]), védett, aktuálisan veszélyeztetett politipikus, szubmediterrán faj. A magyar szerzők monofág törpearaszolónak tekintik, pedig valójában egy oligofág faj. A hernyók hazánkban Gypsophila- és Mmwűrt/ö-fajokon táplálkoznak, de Horvátországban Dryopis spinosa-n is megtalálták. Április végétől augusztus végéig két nemzedékben repül középhegységi mészkő és dolomit sziklagyepekben, sztyeplejtőkön valamint ritkás karsztbokorerdőkben. Dyscia conspersaria ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775) (Geometridae): A faj rokonsági köre a Palearktikumban taxonómiailag csak részben feltárt, a chorológiai adatok további vizsgálatokat igényelnek. A pannon populációk a nevezéktani alfajt képviselik. A conspersaria magyarországi habitatjai középhegységek mészköves és dolomitos területek vegetációmozaikjaiban (sziklagyepek, sztyeplejtők, karsztbokoredők) csak lokálisan jelennek meg. Az imágók május elejétől június végéig éjszaka repülnek, nappal a sziklatömbök, sziklapadok árnyasabb oldalain pihennek. Charissa intermedia (WEHRLI, 1917) (Geometridae): Politipikus, montán jellegű, európai faunaelem, a dolomit lejtők és nyílt sziklagyepek jellegzetes, igen lokális képviselője. A politipikus fajt KOVÁCS (1954) szerint hazánkban a ssp. budensis képviseli. Védett taxon. A budensis-t VARGA (1989) „sajátos endemikus" alfajnak tartja. Az Öskün gyűjtött példányok nem mutatnak eltérést a nevezéktani alfajtól, így kérdéses a budensis bakonyi előfordulása. Maculinea teleius (BERGSTRASSER, 1779) (Lycaenidae): A Bakony vidékén főként a Tapolcai-medencéből (NÉMET 1991), a Várpalotai-fennsíkról (SZEŐKE 1987) valamint Herend környékéről közölték (DIETZEL 1997). DIETZEL (1997) szerint „... a teleius mindenütt repül, ahol a nausithous-t megtalálni, míg fordítva ez nem igaz." Megállapítását a