H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 22. (Zirc, 2005)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae). VI. Helconinae, Brachistinae, Cheloninae és Sigalphinae

Triaspis HALIDAY, 1835 Triaspis aciculatus (RATZEBURG, 1848) - BF: 1 cf : Csopak, Péter-hegy, Lepidium drabaról hálózva, 1960. V 11. PJ; 10 9: Keszthely, Újmajor, 1962. III. 30. ex Ceutorhynchus pleurostigma MARSHAM (Col. Curculionidae), 1962. V. 12. leg. et educ. Sáringer Gyula; 2 9: Várpalota, Tábormező, 1969. VI. 27. PJ - KB: 1 9: Öskü, Sötéthorog-völgy, 1969. VI. 27. PJ; 1 cf : Tés, 1963. V 13-16. EJ - III. és V-VI. - Európában nyolc országból jelentették előfordulását, Magyarországhoz legközelebb Szlovákiából. Hazánkban ugyancsak nyolc lelőhelyét közölték (PAPP 1998). Triaspis floricola (WESMAEL, 1835) - BF: 1 ?: Balatonalmádi, Csacsi-rét, 1972. VII. 16. PJ; 1 9: Gyenesdiás, IX. 7. GyJ; 1 cf: Révfülöp, 1925. IX. 3. SzZ; 1 9: Tihany, Külső-tó, 1983. VI. 20. RI; 1 ?: Veszprém, Szabadság-puszta, 1972. VII. 16. PJ - KH: 2 ? +2 cf: Keszthely, 2 9: 1977. VII. 27. PJ, 1 cf: 1980. VII. 18. VT, 1 cf: 1981. VIII. 9. FL - KB: 1 9: Isztimér, 1979. VIII. 26. PA - VI-IX. - A nyugati Paleaktikumban gyakori, sőt közönséges faj. Magyarországi lelőhelyeinek a többsége a Nagyalföldre és a Dunántúli-középhegységre esik (PAPP 1998). Triaspis glaberrimus SNOFLÁK, 1953 - ÉB: 1 9: Németbánya, Jáger-völgy, 1963. VIII. 22-25. PJ - VIII. - A fajt a közelmúltban mutattuk ki Magyarországról, éspedig a Bakonyhegységi Németbányáról és a Mátra-hegységi Párádról (PAPP 1998). Csehországból (Moravia) írták le, az európai Oroszországból jelentették (TOBIAS 1986). Triaspis metacarpalis TOBIAS, 1986 - BF: 1 ?: Tihany, 1929. VII. 23. ZsG - VII. Moldáviából írták le, legújabban került elő Svájcból (PAPP & RÉZBÁNYAI-RESER 1996) és Magyarországról (PAPP 1998). Ritka faj. Triaspis obscurellus (NEES, 1816) - BF: 3 9: Keszthely, 1 ?: 1977. VIII. 28. VT és 2 9: 1981. VIII. 9. FL; 1 9: Köveskál, Kornyi-tó, 1989. IV 22. RI; 1 ?: Révfülöp, 1925. IX. 3. SzZ; 2 ?: Tihany, 1 9: 1929. IX. 15. CsE és 1 9: 1983. V. 26. RI; 1 9: Tihany, déli part, Malaise-csapdával gyűjtve, 1967. VII. 3-4. ML; 1 9: Várpalota, Tábormező, 1969. VI. 27. PJ; 1 ?: Veszprém, Kálvária, 1973. VI. 18. PJ - KH: 1 cf: Vállus, 1969. V. 20. PJ; 2 cf: Várvölgy, Nagy-Láz-tető, 1969. V 21. PJ - DB: 2 cf: Gyulafirátót, Miklád, 1967. VIII. 16. PJ; 2 ? + 5 cf: Herend, Somod, 1968. VI. 20. PJ; 1 9: Nagyvázsony, 1973. VI. 19. PJ; 1 9: Városlőd, 1972. VII. 13-14. PJ - ÉB: 1 9: Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17. PJ; 1 9: Németbánya, Jáger-völgy, 1967. V. 29 - VI. 2. PJ; 1 9: Zirc, 1980. VIII. 11. BeL - KB: 1 9: Acsteszér, Homokházi erdő, sásosban hálózva, 1961. VII. 28. PJ; 1 9: Bakonyszombathely, Feketevízpuszta, 1968. VIII. 5. PJ; 1 9 + 1 cf: Balinka, Ubaldpuszta, 1968. VIII. 6. PJ; 4 9: Isztimér, gazda tápnövénye Genista tinctoria, 1979. VIII. 26. PA; 1 9: Nagyveleg, 1968. VIII. 5. PJ - IV-IX. - Magyarország leggyakoribb, sőt sokfelé közönséges Triaspis faja. Triaspis pallipes (NEES, 1816) ( = T. pallidipes auct., =Sigalphus similis SZÉPLIGETI, 1901) - KH: 1 9: Várvölgy, Nagy-Láz-tető, 1969. V 21. PJ - V - Hasonlóan a T. obscurellus-hoz ez a faj is nagyon gyakori, sőt közönséges Magyarországon. A Bakonyban is várhatóan még sokfelé fogják gyűjteni. A T. obscurellus-tó\ nem könnyű elkülöníteni. Triaspis semilissus SNOFLÁK, 1953 - ÉB: 1 9: Iharkút, Tisztavíz, 1966. VI. 28. PJ - VI. - Több, mint négy évtizeddel ezelőtti leírása óta csak a közelmúltban került elő Magyarországról, Iharkút az egyetlen ismert hazai lelőhelye (PAPP 1998). Triaspis thomsoni FAHRINGER, 1934 (=Sigalphius striatulus THOMSON, 1874 nec Nees, 1816; =Triaspis conjungens SNOFLÁK, 1953) - BF: 1 cf: Felsőörs, 1966. V 30. PJ - V Európában szórványos ill. gyakori előfordulású faj. Magyarországon eddig összesen öt lelőhelyéről tudunk (PAPP 1998).