H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 22. (Zirc, 2005)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae). VI. Helconinae, Brachistinae, Cheloninae és Sigalphinae

Triaspis thoracicus (CURTIS, 1860) - BF: 2 cf: Gyenesdiás, GyJ - Európában és Magyarországon is gyakori faj; meglepő, hogy a Bakony-hegységben csak egyetlen helyen gyűjtötték, bizonyára még sokfelé fogják gyűjteni faunatájunkon. A veteményes zöldborsó zsizsik kártevőinek (Bruchus és Bruchidius fajok) egyik gyakorlati szempontból is potenciális parazitoidja (PAPP 1994b). A gyilkosfürkészek (Braconidae) családján belül a Cheloninae fajokat egységesen jellemzi az, hogy potrohúk erősen kitinizálódott. Az erős kitinizálódás a Phanerotoma és a Phanerotomella fajokon úgy mutatkozik meg, hogy a potroh első három hátlemeze (tergitje) két varrat által még elkülönül egymástól (a többi szelvény pedig az első három alá tolódott); az Ascogaster, a Chelonus és a Microchelonus fajokon pedig az első három hátlemez összeforrt (azaz a varratok vagy közel teljesen vagy teljesen eltűntek) és ezáltal a potroh zsákszerűvé formálódott (ezért neveztem el az alcsaládot zsákpotrohú gyilkosfürkészeknek a Móczár-féle Allathatározó 1969. évi 2. kiadásában). A hazai Cheloninae fajok száma összesen 120 (PAPP 1996b), a Bakony-hegységben is élő fajok száma pedig ennek éppen a fele, azaz 60. Mindkét fajszám a jövőbeni kutatások nyomán várhatóan tetemesen növekedni fog. A 60 faj öt génusz közt a következőkép oszlik meg (zárójelben a magyarországi fajok száma): HUDDLESTON 1984-ben revideálta a palearktikus

yfscogaster fajokat, a kereken 30 faj közül 4 bizonyult újnak a tudomány számára. Két évvel később TOBIAS (1986) tekintette át a volt Szovjetunió európai területének Ascogaster fajait messzemenően figyelembe véve Huddleston monográfiáját; öt új fajával 35-re növelte a palearktikus Ascogaster fajok számát. A 35 faj közül 21 került elő Magyarország ill. 16 a Bakony-hegység faunájában (a hazai fajok 76 %-a). Ascogaster abdominator (DAHLBOM, 1833) - BF: 1 ?: Tihany, 1971. VII. 5. ML - ÉB: 1 ? + 1 cf: Németbánya, Jáger-völgy, 1 cf: 1963. VIII. 22. PJ, 1 ?: 1973. VII. 17. Malaisecsapdával 11-14 óra folyamán gyűjtve, PJ; 1 cf: Ugod, Somberek, Hubertlak, 1967. VI. 2629. PJ - VI-VIII. - A Magyar-középhegységben (állatföldrajzilag a Móczár-féle Pilisicumban: II/l és Matricumban: II/2) elég gyakori, máshol szórványosan gyűjtötték. A Pilisicumban a Bakonyon kívül csak a Pilis-hegységben ismerjük két lelőhelyét. Ascogaster albitarsus REINHARD, 1867 - KB: 15 cf: Eplény, Tobán-hegy, 1962. VII. 11. PJ; 1 cf: Isztimér, száraz gyepen hálózva, 1960. VI. 3. PJ; 1 cf: Olaszfalu, Alsópere, Quercetum petraeae-cerris-ben hálózva, 1964. VIII. 26-28. PJ - VI-VIII., túlnyomóan júliusban gyűjtötték. - Hazánk faunájából a közelmúltban összesen 17 lelőhelyről mutatták ki. A 17 lelőhely közül 13 az Aggteleki Nemzeti Parkba esik (PAPP 1996b: 132). Ascogaster annularis (NEES, 1816) - BF: 2 ? + 1 cf: Tihany, Csúcs-hegy, 1 ? + 1 cf: 1967. VI. 22. ML, 1 ?: 1967. VII. 5. ML; 1 ?: Várpalota, Pétfürdő, Chaerophyllum bulboCHELONINAE Ascogaster 16 Chelonus 23 Microchelonus 14 Phanerotoma 6 Phanerotomella 1 Összesen: 60 (21) (37) (49) (H) (1) (120) Ascogaster WESMAEL, 1835