H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 22. (Zirc, 2005)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae). VI. Helconinae, Brachistinae, Cheloninae és Sigalphinae

Európában a következő országokból ismerjük: Spanyolország, Németország, Csehország és Magyarország. Hazai lelőhelyeinek a száma hat. Ritka faj (PAPP 1998). Schizoprymnus crassiceps (THOMSON, 1892) - BF: 1 9: Várpalota, Pétfürdő, Chaerophyllum bulbosum-r6\ hálózva, 1968. VI. 26. PJ - Bár nyugat-palearktikus elterjedésű mégis ritka faj. Hazánkban összesen három lelőhelyét közölték (PAPP 1998). Schizoprymnus edentulus (SZÉPLIGETI, 1901) (? = Triaspis emarginatus SNOFLÁK, 1953) - DB: 1 ? : Úrkút, 1967. VIII. 10-11. PJ - VIII. - Nagyon valószínű, hogy a T. emarginatus a Szépligeti-féle Sch. edentulus fiatalabb szinonimja (jun. syn.); ha ez bebizonyosodik (típus vizsgálat nyomán), akkor a fajt három országból ismerjük: Magyarország, Csehország és a volt Szovjetunió (TOBIAS 1986). Hazánkban összesen öt lelőhelyről közölték (PAPP 1998). Schizoprymnus obscurus (NEES, 1816) - BF: 2 cf: Balatonudvari, 1976. V 9. PA; 3 cf: Keszthely, 1 cf: 1981. VIII. 9. FL és 1983. VIII. 16. leg. ?; 1 9: Köveskál. Kornyi-tó, 1993. V 25. PJ; 1 ?: Monoszló, Tarlóra-hegy, 1969. VII. 9. PJ; 1 9: Tapolca, Szent György-hegy, 1990. V 16. PJ; 2 cf: Tihany, 1 cf: 1934. IV 6. MF és 1 cf; 1957. V 7. MF; 1 cf; Tihany, Hármashegy, 1983. IV 17. RI; 1 ? + 1 <?: Várpalota, Pétfürdő, Chaerophyllum bulbosumról, 1968. VI. 28. PJ - ÉB: 1 cf: Bakonybél, Szömörkés, 1968. VII. 6. PJ; 3 cf: Bakonyszentlászló, Vinyesándormajor, 1958. V. 8. PJ; 1 9: Hárskút, Max-völgy, 1993. VII. 8. PJ - KB: 1 cf: Olaszfalu, Tobán-hegy, 1968. IV. 25. PJ - IV-VIII. - Magyarország és egyúttal a Bakony-hegységnek is egyik leggyakoribb Schizoprymnus faja. Schizoprymnus opacus (THOMSON, 1892) - 1 cf: Balatonudvari, 1976. V 9. PA; 1 9: Felsőörs, 1966. V 30. PJ; 1 9: Tihany, déli part, 1968. V 9. SB; 1 9: Tihany, Hármashegy, 1984. V 3. RI; 2 ? + 1 cf : Várpalota, Pétfürdő, Chaerophyllum bulbosum-rói hálózva, 1965. VI. 25. PJ; 1 9: Vászoly, Nagyvár-hegy, 1985. V 25. PJ - KH: 1 9: Vállus, Csetény, 1969. V 23. PJ - ÉB: 1 cf: Bakonybél, Tevelvár, 1961. VI. 14. PJ - KB: 1 9: Tés, Öreg Futóné, 1966. VII. 12. PJ - V-VI. - Hasonlóan a Sch. obscurus-hoz nagyon gyakori, sőt közönséges faj. Schizoprymnus pallidipennis (HERRICH-SCHAEFFER, 1838) - BF: 1 cf: Keszthely, 1909. VIL; 1 9: Tihany, Akasztó-domb, 1958. VI. 7. BE - VI-VII. - Nyugat-palearktikus faj. Magyarországon az elmúlt két évtizedben egyre gyakrabban gyűjtötték (PAPP 1998). Schizoprymnus parvus (THOMSON, 1892) - BF: 1 9: Keszthely, 1977. VII. 27. PJ; 3 9: Tihany, 1 9: 1977. VI. 23. ÁE és 2 9: 1977. VI. 22. SK et VA; 1 9: Tihany, Külső-tó, 1978. VI. 18. TS - DB: 1 9: Szentgál, Somod, 1975. V 22. PJ - KB: 2 9 + 1 cf: Olaszfalu, Tobánhegy, 1968. IV 25. PJ - IV-VII. - Hazánkban mind sík- mind domb- és hegyvidékeinken egyaránt él, gyakori ill. közönséges (PAPP 1998). Schizoprymnus pulin tus (DAHLBOM, 1833) (=Sigalphus globosus SZÉPLIGETI, 1898; =Sigalphgus rufipes HERRICH-SCHAEFFER, 1838) - BF: 1 9: Tihany, Külső-tó, 1983. V 26. RI; 1 9: Várpalota, Pétfürdő, Chaerophyllum bulbosum-ró\ hálózva, 1968. VI. 26. PJ - ÉB: 2 9: Hárskút, 1993. VII. 8. PJ - V-VI. - A Sch. globosus (SZÉPLIGETI 1898b) és Sch. rufipes neveket a közelmúltban szinonimizáltam (PAPP 1997b). Bár palearktikus elterjedésű, de sehol, így Magyarországon sem gyakori (PAPP 1998). Schizoprymnus tantalus PAPP, 1981 (l=Sch. moldavicus TOBIAS, 1986) - BF: 1 9 (paratípus): Tihany, 1977. VI. 23. ÁL - KH: 1 cf: Sümeg, Sarvaly, 1968. VI. 4-8. PJ - DB: 1 9 + 2 cf : Herend, Somod, 1968. VI. 20. PJ - ÉB: 1 cf: Bakonybél, Vörös János séd, 1965. IX. 1. PJ - KB: 1 cf: Isztimér, Barok-völgy, 1965. VII. 13. PJ - VI-VII. és IX. - A fajt Magyarországról, Görögországból és Törökországból írtam le, várhatóan további országokban is meg fogják találni. Leírás alapján a Sch. moldavicus név a Sch. tantalus jun. syn.jának tűnik. A Sch. opacus-hoz nagyon hasonlít.