H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 22. (Zirc, 2005)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae). VI. Helconinae, Brachistinae, Cheloninae és Sigalphinae

belül a lelőhelyek betű szerinti sorrendben követik egymást. A faunakistájak nevét betűszóval („mozaikszóval") rövidítettük a faunisztikai részben, feloldásukat alább adjuk meg: BF = Balaton-felvidék ÉB = Északi Bakony (v. Magas Bakony) KH= Keszthelyi-hegység KB = Keleti Bakony DB = Déli Bakony A faunisztikai és állatföldrajzi alapvetésül szolgáló 870 gyilkosfürkész példányt az alábbi 34 hivatásos és műkedvelő gyűjtő/kutató gyűjtötte össze; a gyűjtők teljes neve után betűszóval tüntetjük fel a faunisztikai részben alkalmazott nevük rövidítését: Ádám László = ÁL, Bajári Erzsébet = BE, Ballá Katalin = BK, Bérezi Lajos = BeL, Bíró Lajos = BL, Csiki Ernő = CsE, Erdős József = EJ, Forró László = FL, Györffy Jenő = GyJ, Horváth Géza = HG, Huszár Mária = HM, Jermy Tibor = JT, Kasper Ágota = KÁ, Merkl Ottó = MO, Mihályi Ferenc = MF, Móczár László = ML, Papp Jenő = PJ, Pável Konstancia = PK, Podlussány Attila = PA, Rézbányai László = RL, Rozner István = RI, Sin Katalin = SK, Sólymos Béláné = SB, Soós Árpád = SÁ, Szépligeti Győző = SzGy, Szilády Zoltán = SzZ, Tallós Pál = TP, Tóth Sándor = TS, Varga Ibolya = VI, Vásárhelyi Tamás = VT Vojnits András = VA, Zilahi-Sebess Géza = ZSG, Zombori Lajos = ZL és Zsirkó Gizella = ZsG. A kialakult gyakorlatnak megfelelően valamennyi faj gyűjtési adataiban külön jelöljük meg a nőstények (?) és a hímek (o") példányszámát. A lelőhelyek után következő, gondolatjel között megadott római számok azokat a hónapokat összesítik, amikor a szóbanforgó faj példányait gyűjtötték a Bakonyban. A négy gyilkosfürkész alcsalád (Helconinae, Brachistinae, Cheloninae, Sigalphinae) itt publikált tárgyi anyagának zömét a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeumban, jórészt másodpéldányokat és néhány unikumot pedig a budapesti Magyar Természettudományi Múzeumban helyeztük el. A jól preparált, gyűjtési adatokkal és det.-cédulával kellően ellátott gyilkosfürkész dokumentációs anyag megőrzése a jövőbeni esetleges felülvizsgálatra biztosított a két múzeum állandósága miatt. HELCONINAE Az európai és így a magyarországi Helconinae fajokat három tribusba soroljuk: Helconini, Diospilini és Cenocoeliini. Magyarországon a három tribus génusz- és fajszáma a következőképp oszlik meg: Helconini 3-8. Diospilini 5 - 16 és Cenocoeliini 1-2, azaz a Helconinae alcsaládot Magyarországon 9 génusz ill. 26 faj képviseli. A Bakony-hegység faunatájon a Cenocoeliini nincs jelen, helyesebben: eddig még nem sikerült gyűjteni. A Helconini tribust 3 génusz (zárójelben a bakonyi fajok száma): Aspicolpus WESMAEL (2), Helcon NEES (3) és Helconidea VIERECK (1) (idevágóan lásd előző közleményemben a Helconinae-t is: PAPP 1973), a Diospilini tribust pedig ugyancsak 3 génusz: Baeacis FÖRSTER (1), Diospilus HALIDAY (5) és Taphaeus WESMAEL (1) képviseli. Összesítve a bakonyi helkonin génuszok száma 6 és a fajok száma pedig 13, azaz a hazai génuszok 66,6 %-a ill. a hazai fajok kereken 50 %-a mutatható ki a Bakony faunatájon.