H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) V. Agathidinae, Alysiinae

hat európai országában (Írország, Anglia, Svédország, Ausztria, Litvánia, Azerbajdzsán) tudunk kevés lelőhelyéről. A magyar fauna új faja. Dacnusa (Dacnusa) longithorax (TOBIAS, 1962) - KH: 2 6: Lesenceistvánd, Uzsa, Querceto-Potentillum albae-ban fűhálózva, 1963. VI. 4, PJ. - EB: 1 3: Eplény, Tobán-hegy, 1962. VII. IL, PJ. 1 3: Ugod, Somberek, Hubertlak, 1967. VI. 26-29., PJ. - KB: Bodajk, Gaja-szurdok, 1962. VIII. 7, PJ. 2 2 + 1 3: Olaszfalu, Alsópere, 2 ó*: Quercetum petraeae-cerris-ben fűhálózva 1964. VIII. 26-28. és 1 3: 1966. VII. 11-14, PJ. - VI-VIII. Leírása óta csak a locus typicus-ról (európai Oroszország: Leningrád körzet) ismertük. A magyar fauna új faja. Dacnusa (Dacnusa) lugens (HALIDAY, 1839) - ÉB: 1 2 + 1 3: Porva, Cuha-völgy, 1957. V 23, ML. - KB: 1 3: Mecsérpuszta, 1962. VIII. 8, PJ. 1 9 + 1 cT: Várpalota, Pétfürdő, Chaerophyllum bulbosum-ról hálózva, 1968. V 26, PJ. - V és VIII. - Európa számos országából kimutatták (Norvégiából írták le), mégsem gyakori sehol sem. A magyar fauna új faja. Dacnusa (Dacnusa) maculipes THOMSON, 1895 - BF: 1 2 : Felsőörs, 1973. V 6, PJ. 2 2 : Tapolca, Szent György-hegy, 1967. VI. 19, PJ. - KH: 1 2: Sümeg, Sarvaly, 1968. VI. 4-8, PJ. - DB: 2 2 + 13: Herend, Magyaros-domb, 1966. IV 27, PJ. 1 2: Sáska, Agártető, 1967. V 11, PJ. 1 2: Veszprém, Betekints-völgy, 1973. V. 20, PJ. - ÉB: 1 cî: Bakonybél, 1985. IV. 26, PA. 1 2: Bakonybél, Hideghegyi-dűlő, 1961. VI. 13, PJ. 1 3: Bakonybél, Kőris-hegy, 1961. VI. 6, PJ. 3 2 + 1 3: Bakonybél, Szömörkés, 2 2: 1968. V 15, 1 3: 1968. VI. 5, 1 2: 1968. VII. 5, PJ. 1 3: Farkasgyepű, 1966. VI. 29, PJ. 2 2 + 1 ó*: Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7, PJ. 2 2: Iharkút, 1969. V 27-28, PJ. 1 3: Iharkút, Tisztavíz, 1966. VI. 28, PJ. 2 2: Németbánya, Jáger-völgy, 1973. VII. 17, PJ. 1 3: Tapolcafő, Kalapácsér, 1966. V 4, PJ. 2 2 + 5 3: Ugod, Somberek, Hubertlak, 1967. VI. 26-29, PJ. KB: 1 3: Balinka, Ubaldpuszta, 1968. VIII. 6, PJ. 1 2: Csesznek, Zörög-hegy, 1961. VII. 22, PJ. 1 3: Csetény, 1961. VII. 4, PJ. 2 2 + 3 3: Olaszfalu, Alsópere, 1966. VII. 11-14, PJ. 1 cT: Olaszfalu, Malom-völgy, 1969. IV. 30, PJ. 2 ó*: Olaszfalu, Tobán-hegy, 1968. IV 25, PJ. - IV-VIII, legtöbbször áprilisban, júniusban és júliusban gyűjtötték. - Hasonlóan a D. laevipectus-hoz a Palearktikum egyik leggyakoribb Dacnusa faja. Dacnusa (Dacnusa) merope (NIXON, 1948) - KB: 1 6: Olaszfalu, Alsópere, 1966. VII. 1114, PJ. - VII. - Európában két országból ismerjük: Nagy-Britannia és Németország. Hazánkban először a Fertő-Hanság Nemzeti Parkból közölték egy lelőhelyét (PAPP 2002: 579). Dacnusa (Pachysema) metula (NIXON, 1954) - BF: 2 3: Felsőörs, 1966. V 30, PJ. - ÉB: 1 2: Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7, PJ. 1 2: Tapolcafő, Kalapácsér, 1966. V. 4, PJ. - V-VI. - A nyugati Palearktikumban a következő európai országokból közölték előfordulását: Írország, Nagy-Britannia, Svédország, európai Oroszország: Leningrád körzet, Azerbajdzsán. A magyar fauna új faja. Dacnusa (Pachysema) nigropygmaea STELFOX, 1954 - KH: 1 2 : Lesenceistvánd, Uzsa, Querceto-Potentillo albae-ban fűhálózva, 1963. VI. 4, PJ. - VI. - A fajt Írországból írták le, jelentették az európai Oroszországból (Leningrád körzet). A magyar fauna új faja. Dacnusa (Pachysema) plantaginis GRIFFITHS, 1967-BF: 1 2: Felsőörs, 1973. V. 6, PJ. - DB: 1 2 : Szentgál, Mecsek-hegy, 1975. V 22, PJ. - V. - A következő országokban tudunk előfordulásáról: Írország, Nagy-Britannia, Németország, Lengyelország, európai Oroszország, Azerbajdzsán. A magyar fauna új faja. Dacnusa (Pachysema) radialis TOBIAS, 1966. - BF: 1 9 : Keszthely, 1981. VIII. 9, FL. VIII. - A fajt Türkesztánból írták le, eddig máshonnan nem közölték. A magyar fauna új faja.