H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) V. Agathidinae, Alysiinae

Dacnusa (Pachysema) temula (HALIDAY, 1839) - BF: 1 9: Keszthely, 1959. VI. 18., SGY. - ÉB: 1 9: Iharkút, 1969. V 27-28, PJ. - KB: 1 6: Olaszfalu, Alsópere, Quercetum petraeae-cerris, 1964. VIII. 26-28, PJ. - V-VI. és VIII. - Európa egyik leggyakoribb Dacnusa faja (SHENEFELT 1974: 1099; TOBIAS 1986b: 225). A magyar fauna új faja. Dacnusa (Pachysema) veronicae GRIFFITHS, 1967-KB: 1 9: Fehérvárcsurgó, Gaja-völgy, 1923. IX. 23, BL. - IX. - TOBIAS (1986b: 224) három európai országot nevez meg ismert elterjedésének: Nagy-Britannia, európai Oroszország, Örményország. A magyar fauna új faja. Epimicta FÖRSTER, 1862 Epimicta marginalis (HALIDAY, 1839) - KB: 1 9 : Olaszfalu, Alsópere, 1966. VII. 11-14, PJ. - VII. - Öt európai országban tudunk előfordulásáról: Anglia, Franciaország, Svédország, Csehország és Moldávia). A magyar fauna új faja. Exotela FÖRSTER, 1862 Exotela aconita GRIFFITHS, 1967 - KB: 1 9 : Bakonyszombathely, Feketevízpuszta, 1969. VII. 1, PJ. - VII. - Lengyelországból írták le, majd kimutatták az európai Oroszországból (Leningrád körzet) és Ukrajnából. A magyar fauna új faja. Exotela cyclogaster FÖRSTER, 1862 - BF: 1 9: Felsőörs, 1966. V 30, PJ. - ÉB: 1 9: Csehbánya, Középső Hajag, 1975. V 21, PJ. - V - Palearktikus és viszonylag gyakori faj. A magyar fauna új faja. Exotela gilvipes (HALIDAY, 1839) - BF: 1 â : Felsőörs, 1966. V 30, PJ. - ÉB: 1 9 : Ugod, Somberek, Hubertlak, 1967. VI. 26-29, PJ. - KB: 1 9 : Olaszfalu, Tobán-hegy, 1968. IV 25, PJ. - IV-VI. - Európában általánosan elterjedt, mégsem gyakori faj. A magyar fauna új faja. Exotela hera (NIXON, 1937) - ÉB: 1 <?: Fenyőfő, Hálóeresztő-árok, 1983. IV 30, RL 3 6: Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17, PJ. 1 9: Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7, PJ. 1 6: Iharkút, 1969. V 27-28, PJ. 1 â: Porva, Cuha-völgy, 1957. V 23, PJ. 1 9: Tapolcafő, Kalapácsér, 1966. V 4, PJ. 1 9: Ugod, Durrogós-tető, 1967. VI. 27, PJ. 1 9: Ugod, Somberek, Hubertlak, 1967. VI. 26-29, PJ. - KB: 1 9 : Olaszfalu, Alsópere, 1966. VI. 11-14, PJ. 2 <3: Várpalota, Barok-völgy, 1960. VI. 2, PJ. - IV-VIII. - Hét európai országban (Nagy-Britannia, Németország, Ausztria, Svédország, Lengyelország, Románia és európai Oroszország) tudunk előfordulásáról. A magyar fauna új faja. Exotela obscura GRIFFITHS, 1967 - ÉB: 1 cT : Gyulafirátót, Büdöskút, 1968. IV 26, PJ. KB: 1 9: Csatka, Szentkút, 1969. VII. 11, PJ. 1 cT: Olaszfalu, Tobán-hegy, 1968. IV 25, PJ. - IV és VII. - Európában szórványos lelőhelyeit (hozzánk legközelebb Svájcból és Lengyelországból) közölték. A magyar fauna új faja. Exotela phryne (NIXON, 1954) - BF: 1 9 + 2 6: Felsőörs, 1966. V 30, PJ. - ÉB: 2 9 : Fenyőfő, Szépalma, 1983. V 1, RL 2 â: Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17, PJ. 1 6: Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7, PJ. 2 6 : Németbánya, Jáger-völgy, 1967. V 29. - VI. 2, PJ. 1 9: Porva, Pálihálás, 1968. VII. 16-17, PJ. 1 6: Tapolcafő, Kalapácsér, 1966. V 4, PJ. 1 9: Ugod, Durrogós-tető, 1967. VI. 27, PJ. 1 9: Ugod, Somberek, Hubertlak, 1967. VI. 26-29, PJ. - KB: 1 6: Bakonyszentlászló, Feketevízpuszta, 1969. VII. 11, PJ. 1 Ó: Csetény, 1961. VII. 4, PJ. 1 6: Isztimér, Barok-völgy, 1966. VII. 13, PJ. 1 â: Várpalota, Barok-völgy, 1960. VI. 2, PJ. - V-VIII. - A faj locus typicusa Anglia, további előfordulását eddig csak az európai Oroszországból (Leningrád körzet) közölték. A magyar fauna új faja.