H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) V. Agathidinae, Alysiinae

(Leningrád körzet) leírt faj előkerült Lengyelországban és Németországban. A magyar fauna új faja. Chorebus (Stiphrocera) xanthaspidae GRIFFITHS, 1968 - BF: 1 Ő : Felsőörs, 1966. V 30, PJ. - ÉB: 1 S: Ugod, Somberek, Hubertlak, 1967. VI. 26-29, PJ. - V-VI. - Leírása (1968) óta csak Dániából ismertük. A magyar fauna új faja. Chorebus (Phaenolexis) xiphidius GRIFFITHS, 1968 - BF: 2 $ : Felsőörs, 1966. V 30, PJ. - KH: 1 Ő: Sümeg, Sarvaly, 1968. VI. 4-8, PJ. - DB: 1 6: Veszprém, Gulyadomb, Festucetum pallentis-ben fűhálózva, 1973. V 20, PJ. - ÉB: 1 2 : Bakonybél, Vörös János-séd, 1959. V 21, PJ. 1 6: Iharkút, Tisztavíz, 1966. VI. 28, PJ. - V-VI. és VIII. - Leírása óta csak Németországból ismertük. A magyar fauna új faja. Coelinius NEES, 1818 Coelinius parvulus (NEES, 1812) ( = Chaenon anceps CURTIS, 1829) - BF: 1 S: Keszthely, 1980. VII. 18, VT. 2 2+1 S: Tihany, 1929. VII. 30, ZSG. - ÉB: 1 2 : Fenyőfő, osfenyves, 1957. VIII. 30, PJ. 3 2 + 2 6: Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17, PJ. Palearktikus és a Coelinius génusz gyakori faja. Magyarországról először SZÉPLIGETI (1896b: 320) közölte "Budapest" és "Erdély" lelőhelyét. Coloneura FOERSTER, 1862 Coloneura (Priapsis) arestor (NIXON, 1954) - ÉB: 1 2 : Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7, PJ. - VI. - Nyugat-palearktikus faj, legkeletibb előfordulása Azerbajdzsán. A magyar fauna új faja. Coloneura (Priapsis) moskovita TOBIAS, 1986 - DB: 1 6: Veszprém, Szabadságpuszta, 1972. VII. 16, PJ. - VII. - Moszkva körzetből (európai Oroszország) leírt fajnak a bakonyi lelőhely a második megismert előfordulása. A magyar fauna új faja. Dacnusa HALIDAY, 1833 Dacnusa (Pachysema) abdita (HALIDAY, 1839)-ÉB: 1 6: Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17, PJ. - VIII. - Leírása (1839) óta hét európai országból (Írország, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Svédország, Horvátország, európai Oroszország) közölték lelőhelyeit. A magyar fauna új faja. Dacnusa (Pachysema) alpestris GRIFFITHS, 1967 - DB: 1 ő: Szentgál, Mecsek-hegy, 1975. V. 22, PJ. - V - Elterjedése: Németország, Ausztria, Lengyelország (SHENEFELT 1974: 1083) és Oroszország (Kamcsatka) (TOBIAS 1998: 338). Dacnusa (Dacnusa) areolaris (NEES, 1812) - BF: 1 2: Felsőörs, 1966. V. 30, PJ. - KH: 1 2 : Zalaszántó, Tátika, 1968. VI. 6, PJ. - EB: 1 2 : Bakonybél, Hajag, Augusztintanya, Atropetum belladonnae-ban fűhálózva, 1960. VII. 28, PJ. 1 ó: Bakonybél, Vörös János-séd, 1959. V 21, PJ. 1 â: Németbánya, Jáger-völgy, 1973. VIII. 17, PJ. 1 6: Zirc, Arborétum, 1973. VI. 20, PJ. - KB: 1 2 : Öskü, Sötéthorog-völgy, 1969. VI. 27, PJ. - V-VIII. - A Palearktikum nyugati részében számos európai országból ismerjük (SHENEFELT 1974: 1084). A magyar fauna új faja. Dacnusa (Dacnusa) astarte NIXON, 1948 - KB: 1 2: Várpalota, Barok-völgy, 1960. VI. 2, PJ. - VI. - Leírása óta csak Angliából ismertük. A magyar fauna új faja.