H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) V. Agathidinae, Alysiinae

Dacnusa (Pachysema) aterrima THOMSON, 1895 - BF: 1 â: Balatonrendes, 1925. VIII. 20, SZZ. 1 6: Keszthely, 1977. VII. 27, PJ. 1 2: Tapolca, Szent György-hegy, 1967. VI. 1921, PJ. - DB: 1 2: Nagyvázsony, 1973. VI19, PJ. 1 2: Veszprém, Kálvária, 1973. VI. 18, PJ. - KB: 1 $ : Fehérvárcsurgó, 1923. IX. 25, BL. 1 2 : Mecsérpuszta (Balinka), 1962. VIII. 8, PJ. - VI-IX. - Svédországból írták le, közölték lelőhelyét Angliából és Azerbajdzsánból. A magyar fauna új faja. Dacnusa (Dacnusa) cerpheres (NIXON, 1948) - EB: 1 6: Bakonybél, Gerence-völgy, 1959. VIII. 1, MF. 1 2: Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7, PJ. 1 6: Iharkút, Laposak, 1966. VI. 27, PJ. 1 6: Zirc, Arborétum, 1973. VI. 20, PJ. - KB: 1 2 : Csesznek, Kőárok, 1957. V 21, SB. 1 2 : Fehérvárcsurgó, 1923. VII. 31, BL. - V-VIII. - Svájcból írták le, azóta kimutatták további három országból (Németország, Svédország, európai Oroszország). A magyar fauna új faja. Dacnusa (Dacnusa) confínis RUTHE, 1859 - BF: 1 6: Felsőörs, 1973. V 6, PJ. 1 2: Tihany, Barátlakások, 1958. VI. 2, SB. - DB: 1 2: Veszprém, Kálvária, 1973. VI. 18, PJ. ÉB: 1 2: Bakonybél, Gerence-völgy, 1959. VIII. 1, MF. 1 2: Hárskút, Esztergáli-völgy, 1958. V. 10, PJ. - KB: 1 2 : Csesznek, Gézaháza, 1957. V. 22, PJ. 1 <3: Olaszfalu, Alsópere, 1966. VII. 11-14, PJ. - V-VII. - Eddig hat európai országból mutatták ki, kelet felé Azerbajdzsán a legtávolabbi előfordulása. A magyar fauna új faja. Dacnusa (Dacnusa) delphinii GRIFFITHS, 1967-ÉB: 1 6: Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17, PJ. - VIII. - Mindkét ivar több példánya alapján írták le Nagy-Britanniából, Németországból és Lengyelországból. A magyar fauna új faja. Dacnusa (Liposcia) discolor (FÖRSTER, 1862) - DB: 1 6: Kapolcs, Kálomis, 1968. V 7, PJ. - ÉB: 1 6: Bakonyszentlászló, Osfenyves, 1960. V. 18, MF. - V - Egész Európában elterjedt és egyik leggyakoribb Dacnusa faj. A magyar fauna új faja. Dacnusa (Dacnusa) dryas (NIXON, 1948) - BF: 4 S : Felsőörs, 1973. V 6, PJ. - DB: 1 2: Herend, Somod, 1968. VI. 20, PJ. - ÉB: 2 â: Fenyőfő, Hálóeresztő-árok, 1983. IV 30, RI. 1 â: Fenyőfő, Szépalma, 1983. V 1, RL 5 2: Németbánya, Jáger-völgy, 1973. VII. 17, PJ. 1 2 + 2 ő: Zirc, Arborétum, 1973. VI. 20, PJ.- KB: 1 Ő: Fehérvárcsurgó, Gaja-völgy, 1923. IX. 18, BL. 1 cT: Olaszfalu, Alsópere, 1966. VII. 11-14, PJ. 1 2: Olaszfalu, Malomvölgy, 1976. V 20, PJ. 3 cT: Olaszfalu, Tobán-hegy, 1968. IV 25, PJ. - IV-VII. Svédországból írták le, majd kimutatták Nagy-Britanniából, Litvániából és az európai Oroszországból. A magyar fauna új faja. Dacnusa (Pachysema) ergeteles (NIXON, 1954) - ÉB: 2 6: Ugod, Somberek, Hubertlak, 1967. VI. 26-29, PJ. - KB: 1 6: Olaszfalu, Alsópere, Quercetum petraeae-cerris-ben fűhálózva, 1964. VIII. 26-28, PJ. - VI. és VIII. - Írország, Dánia és Azerbajdzsán az ismert előfordulása a nyugati Palearktikumban. A magyar fauna új faja. Dacnusa (Pachysema) evadne NIXON, 1937 - 1 2 : Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17, PJ. 1 2: Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7, PJ. 1 2: Németbánya, Jáger-völgy, 1967. VI. 2, PJ. - VI. és VIII. - Írországból írták le, kimutatták Nagy-Britanniából, Svédországból, Lengyelországból, Törökországból és az európai Oroszországból (Leningrád körzet). A magyar fauna új faja. Dacnusa (Dacnusa) faeroeensis (ROMAN, 1917) - BF: 1 2: Gyenesdiás, Nagymező, 1966. VI. 14, PJ. 1 2: Tihany, 1930. IX. 25, BL. - KH: 1 2: Sümeg, Sarvaly, 1968. VI. 48, PJ. -DB: 1 Ő: Herend, Magyaros-domb, 1966. IV 27, PJ. - ÉB: 1 2: Bakonybél, Szömörkés, 1968. VII. 5, PJ. 1 2 : Gyulafirátót, Büdöskút, 1968. IV. 26, PJ. 1 2 : Ugod, Somberek, Hubertlak, 1967. VI. 26-29, PJ. - KB: 1 o* : Csesznek, Gézaháza, Mogyoróskert, 1957. V. 22, SB. 2 S: Olaszfalu, Tobán-hegy, 1968. IV 25, PJ. - IV-VII. és IX. - Palearktikus