H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

SZÉL GYŐZŐ – KUTASI CSABA: Tihanyi élőhelyek bogárfaunisztikai vizsgálata

Apáti-hegy, feketefenyves szegélye. Az itt előforduló futóbogár együttes H-diverzitásának értéke alacsony (0.90), a fajszám pedig igen csekély (5). A Tihanyi-félszigeten 2000-ben egyedül e helyről került elő a ligeti futrinka (Carabus nemoralis) egyetlen példánya, mely egyébként korábban nem volt ismert Tihanybol. Kiemelkedően értékes fajok a vércincér (Purpuricenus kaehleri) és a sápadt éjicincér (Trichoferus paliidus), melyeket boros csapdával gyűjtöttük. 3. Vizes élőhelyek Külső-tó. A tó partján talajcsapdával és parttaposással is gyűjtöttünk. Talajcsapdák két területen voltak, egyik csapdasor a vízpart közelében égeres-füzes és nádas biotópban, míg a másik a parttól távolabb kiszáradó füves élőhelyen és a tó melletti Gleditsia-fasorban üzemelt. A vízparti csapdákkal 2000. VII. 24 és 2001. X. 21 között, 39 futóbogár faj 656 egyedét fogtuk, legnagyobb számban vízparti fajokat gyűjtöttünk. A domináns faj a komor gyászfutó (Pterostichus niger) volt 22 %-os gyakorisággal, ezt követte a szénfekete gyászfutó (Pterostichus anthracinus) és a közönséges gyászfutó (Pterostichus melanarius) 18 %-os gyakorisággal. Nagy számban (8%) fogtuk az Agonum moestum alakkörbe tartozó fajokat, valamint a Platynus obscurus-t (7,7 %). A futóbogár-együttes diverzitása magas (2,37) volt. A szárazabb területen a csapdák csak 2001. III. 14 és X. 21. között üzemeltek, itt 29 futóbogár faj 226 egyedét fogtuk. A domináns faj a nagy pöfögőfutrinka (Brachinus crepitans) volt, nagyon magas dominanciával (44%), amit a nagy selymesfutrinka (Pseudoophonus rufipes) követett (19%). A diverzitás itt alacsonyabb volt (2,07). Talajcsapdázással összesen 55 fajt tudtunk kimutatni, egyeléssel további 30 faj került elő. így a vizsgált élőhelyek közül a leggazdagabb futóbogár faunát itt sikerült feltárni. A nagy diverzitás mellett számos ritka faj bizonyítja a terület értékét: Dyschirius tristis, nyúlánk gyászfutó (Pterostichus elongatus), Pterostichus leonisi, Steven-turzásfutó (Stenolophus steveni), vöröshasú turzásfutó (Stenolophus persicus), szőrösszemű futó (Trichocellus piacidus). Belső-tó: Ezen a területen csak alkalmi egyelő gyűjtések voltak. A tó partján erős az emberi behatás, a nádas foltok kitaposott horgászhelyekkel váltakoznak. Parttaposással 10 futóbogárfajt sikerült gyűjtenünk, ezek közül máshol nem fogtuk a következő fajokat: apróka gyorsfutó (Bembidion minimum), szegélyes kisfutó (Agonum marginatum) és csupasz bűzfutó (Chlaenius spoliatus). Az iszapos parton nagy számban fordult elő a rajzos gyorsfutó (Bembidion varium). VI. Összefoglalás A tihanyi bogárfauna általános jellemzése 2000 és 2001 folyamán tavasztól ősz elejéig többféle módszerrel végeztünk bogarászati gyűjtéseket a Tihanyi-félsziget 17 élőhelyén. Gyűjtéseink elsősorban három, a természetvédelem szempontjából is fontos bogárcsalád (futóbogarak, ganéjtúróbogarak és cincérek) felkutatására irányultak, de összesen 28 bogárcsalád képviselőit mutattuk ki az általunk vizsgált helyszíneken. A Tihanyi-félszigetről előkerült 300 bogárfaj között számos ritkaság és védett faj akadt. A bogárfauna talán legjellegzetesebb elemei azok a jobbára déli elterjedésű sztyepfajok,