H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

SZÉL GYŐZŐ – KUTASI CSABA: Tihanyi élőhelyek bogárfaunisztikai vizsgálata

amelyek az Alföld és a dombvidék száraz, napsütötte füves, esetleg köves területein élnek, mint az apró bársonyfutó (Ophonus parallelus), déli fémfutó (Harpalus dimidiatus), sárgacsápú fémfutó (Harpalus flavicornis), tüskéslábú futó (Masoreus wetterhallii), zömök futrinka (Zabrus spinipes). A ganéjtúróbogarak közül ide tartozik a tavaszi cserebogár (Miltotrogus vernus), a butabogár (Pentodon idióta), a magyar virágbogár (Netocia ungarica), a díszbogarak közül a hengeres díszbogár (Paracylindromorphus subuliformis), a nagyfejű díszbogár (Cylindromorphus filum), a gyászbogarak közül a pohos gyászbogár (Gnaptor spinimanus), déli bűzbogár (Blaps abbreviata), magyar gyászbogár (Pedinus hungaricus), cirpelő gyászfutó (Enoplopus dentipes), a hólyaghúzó bogarak közül a rőt élősdibogár (Zonitis praeusta), a cincérek közül a hengeres szalmacincér (Theophilea subcylindricollis), a szalmacincér (Calamobius filum). Szintén igen jellemzőek és természetvédelmi szempontból is kiemelt jelentőségűek a meleg tölgyesekhez kötődő bogarak, mint a szarvasbogár (Lucanus cervus), a pompás virágbogár (Cetonischema aeruginosa), a smaragdzöld virágbogár (Eupotosia affinis), a bogáncsvirágbogár (Potosia fieberi), a sápadt éjicincér (Trichoferus paliidus), a vércincér (Purpuricenus kaehleri), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo). Gyümölcsfákhoz kötődő díszbogarak a sokfoltos díszbogár (Ptosima flavoguttata), a cseresznye-virágdíszbogár (Anthaxia candens), füzeshez-nyárashoz a nyárfa-hengercincér (Obrium cantharinum), lombosfákhoz a gazdászcincér (Xylotrechus arvicola). Fenyvesekhez kötődik az erdei félcincér (Spondylis buprestoides) és a nagy fenyőormányos (Hylobius abietis). A zárt erdőkhöz kötődő futóbogarak a ligeti futrinka (Carabus nemoralis), a fényes gyászfutó (Pterostichus mêlas), a félbordás szélesfutó (Abax parallelepipedus), amíg a bőrfutrinka (Carabus coriaceus) és selymes futrinka (Carabus convexus) a zárt erdőkben, erdőszéleken és ligetekben egyaránt előfordul. A vízpartok, vizenyős-nedves területek futóbogarai többek között a mezei futrinka (Carabus granulatus), rajzos gyorsfutó (Bembidion varium), tavaszi gyászfutó (Pterostichus vernalis), nyúlánk gyászfutó (Pterostichus elongatus), füstös kisfutó (Agonum fuliginosum), nagyfoltos túrzásfutó (Stenolophus teutonus), vastagnyakú futrinka (Oodes helopioides), atlaszfutó (Drypta dentata). A vízparti régió ritka fajai a Pterostichus leonisi, Steven-turzásfutó (Stenolophus Stevern), vöröshasú túrzásfutó (Stenolophus persicus), szőrösszemű futó (Trichocellus piacidus). Szórványos elterjedésű és ritka fajok még az aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta), fekete közfutó (Amara aulica) (futóbogarak), a feketepillás temetőbogár (Nicrophoms investigator) (dögbogarak), a fekete taplász (Mycetochara linearis) (gyászbogarak), és végül a levélbogarakhoz tartozó Cassida canaliculata. Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki Ádám Lászlónak, Hegyessy Gábornak, Merkl Ottónak, Rudner Józsefnek és Podlussány Attilának a bogarak meghatározásában nyújtott segítségükért. Hálásak vagyunk továbbá a Balaton-felvidéki Nemzeti Park két munkatársának, Vers Józsefnek és Tóth Szabolcsnak a Tihanyi-félszigetről adott sokféle értékes információiért, valamint Retezár Imrének a cincéreket bemutató színes fotók elkészítéséért.