H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)
SZÉL GYŐZŐ – KUTASI CSABA: Tihanyi élőhelyek bogárfaunisztikai vizsgálata
1 P urpuricenus kaehleri (LINNAEUS, 1758) (vércincér) (6. ábra ld. a borítón) Pontomediterrán elterjedésű faj. Lárvája tölgyfélék száraz ágaiban él. Hazánkban meglehetősen ritka (KASZAB 1971). Tihanyi előfordulása korábban nem volt ismert (MEDVEGY 1987). Kutatásaink során számos helyről (Szarkádi-dűlő, Hármashegy: Gejzírkúp, Kiserdő-tető, Apáti-tető, Apáti-hegy, Levendulás) és viszonylag sok példányban került elő 2000. VI. 8. és 30. között. Védett faj, eszmei értéke 10 000 Ft. Cerambvx cerdo LINNAEUS, 1758 (nagy hőscincér) Európában és Kis-Ázsiában él. Hazánkban a Dunántúl melegebb zárt tölgyeseiben általában gyakori, amíg az ország más helyein szórványosabb előfordulást mutat. A lárva elsősorban a még lábon álló (rendszerint napsütésnek kitett), de már halódó fákat támadja meg (KASZAB 1971). A Tihanyi-félszigeten 2000-ben egyetlen helyen, a Tájvédelmi Kutatóház környékén, cseres-tölgyesben figyelték meg. Védett faj, eszmei értéke 10 000 Ft, szerepel a magyarországi Vörös Könyvben, mint aktuálisan veszélyeztetett faj. Szerepel ezen kívül a CORINE Biotopes Programban is (KELEMEN 1997). * Xvlotrechus arvicola (OLIVIER, 1795) (gazdászcincér) Nyugat-palearktikus elterjedésű faj. A lárva lombos fák, főleg gyümölcsfák beteg vagy elhalt törzsében, mélyen a farészben rág, ott is bábozódik. Hazánkban szórványos elterjedésű és ritka. Tihanyi előfordulása korábban nem volt ismert. Kutatásaink során egyetlen helyen, a Kiserdő-tetőn találtuk, boros csapdában. Csapdázási időszak: 2000. VI. 9-16. *Obrium cantharinum (LINNAEUS, 1767) (nyárfa-hengercincér) Európában és Szibériában elterjedt faj. Lárvája fűz- és nyárfajokban él (HEGYESSY 1997). Hazánkban elsősorban a déli területeken, illetve a xerotherm helyeken fordul elő, nem gyakori. A Tihanyi-félszigetről ez idáig nem publikálták előfordulását. A Tihanyi-félszigeten két helyről (az Apáti-hegyről és az Apáti-tetőről) került elő, boros csapdából. Csapdázási időszak: 2000. VI. 9-11. Lioderina linearis (HAMPE, 1870) (mandulacincér) (6. ábra ld. a borítón) Közép- és Délkelet-Európában élő, melegkedvelő faj, általában sehol sem gyakori. Hazánkban ez idáig kevés helyen (főképpen a Balaton-felvidéken) gyűjtötték. A lárva a mandula egy centiméternél vékonyabb ágaiban fejlődik (MEDVEGY 1987). A Tihanyi-félszigeten egyetlen helyről, a Levendulásból került elő egyeléssel, 2000. V 18-án. Védett faj, eszmei értéke 10 000 Ft, szerepel a magyarországi Vörös Könyvben, mint aktuálisan veszélyeztetett faj. ! Theophilea subcylindricollis HLADIL, 1988 (hengeres szalmacincér) Pontusi elterjedésű faj. Hazánkban korábban igen ritkának tartották, azonban helyenként - főképp a Dunántúl melegebb sztyeprétjein - nagyobb számban került elő. Úgy tűnik, hogy a Bakony és a Balaton-felvidék füves területeinek jellegzetes cincérfaja (KUTASI 1999). A Tihanyi-félszigetről eddig nem publikálták előfordulását. A Tihanyi-félszigeten egyetlen helyen, az Apáti-tető száraz gyepjében gyűjtöttük fűhálózással, 2000. V 18-án. Védett faj, eszmei értéke 2000 Ft. Calamobius filum (Rossi, 1790) (szalmacincér) (6. ábra ld. a borítón) Pontomediterrán elterjedésű, melegkedvelő faj. Hazánkban a Dunántúl meleg sztyepterületeinek helyenként tömeges előfordulású faja (MEDVEGY 1987). Tápnövényét
