H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

SZÉL GYŐZŐ – KUTASI CSABA: Tihanyi élőhelyek bogárfaunisztikai vizsgálata

tarackbúzafajok (Agropyron) képezik. A Tihanyi-félszigeten egyetlen helyről, az Apátitető száraz gyepjéből került elő fűhálózással, 2000. V. 18-án. Védett faj, eszmei értéke 2000 Ft. CHRYSOMELIDAE (LEVÉLBOGARAK) *Cassida canaliculata LAICHARTING, 1781 Előfordul Közép- és Kelet-Európában, nyugaton a Rajnáig, Keleten a Kaukázusig. Magyarországon főként a dombvidéken és az alacsonyabb hegyvidékeken él, általában nem gyakori. Tápnövénye a ligeti zsálya (Salvia nemorosa). A Tihanyi-félszigetről ez idáig nem publikálták előfordulást. A Tihanyi-félszigeten egyetlen példány került elő az Apáti-tetőről, száraz gyepből, egyeléssel a prémes gyöngypertjéről (Melica ciliata) 2000. VII. 4-én. \. Az eredmények megvitatása A vizsgált élőhelyek értékelése a 2000 és 2001-ben gyűjtött bogárfajok alapján 1. Száraz gyepek és az őket körülvevő cserjések, bokorerdők, erdők A Tihanyi-félszigeten 2000 és 2001 folyamán 14 helyen végzett talajcsapdázással 83 futóbogár faj 3336 egyedét gyűjtöttük. A legkevesebb fajt a fekete fenyvesben (5), a legtöbbet a Külső-tó partján találtuk (39), de kiemelkedően magasnak bizonyult a lucernaföld fajgazdagsága (30) is. A száraz gyepek fajszáma 7-12 között ingadozott. (A további 36 futóbogárfaj egyelő gyűjtések eredménye.) Az alábbi értékelésben nagy szerepet kapott az egyes élőhelyek futóbogár-együttesének fajgazdagsága és H-diverzitása (Shannon-Weanerformula), melyet a talajcsapda-adatok felhasználásával számoltunk ki, de az élőhelyek jellemzésénél figyelembe vettük a többi bogárcsalád képviselőit is. A Kiserdő-tető futóbogár-együttesére kapott H-diverzitás értéke a gyepek közül itt a legnagyobb (2.37), ami a terület kiemelkedően értékes voltát bizonyítja. Ugyanezt igazolja a talajcsapdával gyűjtött futóbogár fajok viszonylag nagy száma is (16). A Carabus-fajok közül egyedül itt fordult elő a selymes futrinka (Carabus convexus). A terület hegyvidéki jellegét bizonyítja a félbordás szélesfutó (Abax parallelepipedus) és a fényes gyászfutó (Pterostichus melas) előfordulása, a sztyep jelleget a pedig a zömökfutrinka (Zabrus spinipes) közepesen nagy száma igazolja. Boros csapdával sikerült gyűjteni a területen a pompás virágbogarat (Cetonischema aeruginosa) és a smaragdzöld virágbogarat (Eupotosia affinis). A cincérek közül említésre méltó fajok a sápadt éjicincér (Trichoferus paliidus), a vércincér (Purpuricenus kaehleri), a gazdászcincér (Xylotrechus arvicola) és a kecses selymescincér (Axinopalpis gracilis). Apáti-tető, száraz gyep, cserjés. A futóbogár-együttes H-diverzitása viszonylag magas (1.88), míg a fajgazdagság közepes (11). A zömök futrinka (Zabrus spinipes) a legnagyobb számban ezen a területen fordult elő, ami bizonyítja az élőhely erdős-sztyep jellegét. Kiemelkedően értékes faj a bogáncs-virágbogár (Potosia fieberi), mely csak erről az élőhelyről és egyetlen példányban került elő. További értékes fajok még a smaragdzöld virágbogár (Eupotosia affinis), a vércincér (Purpuricenus kaehleri) és a nyárfahengercincér (Obrium cantharinum). Ritka levélbogárfaj a Cassida canaliculata. Ez az élőhely mind fajspektruma, mind a diverzitásértéke alapján jónak és természetközelinek minősíthető.