H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

SZÉL GYŐZŐ – KUTASI CSABA: Tihanyi élőhelyek bogárfaunisztikai vizsgálata

fekvő területeken is előfordul. Hazánkban meglehetősen ritka, ez idáig a következő helyekről ismerjük: Villányi-hegység, Pécs, Szentlőrinc, Kaposvár, Simontornya, Bakony, Budapest. A Bakonyban a Balaton-felvidék számos pontjáról (Balatonalmádi, Balatonfüred, Tihany, Vászoly) (SZALÓKI 1997) előkerült. Napsütötte, száraz, köves helyeken él. Kutatásaink során a Tihanyi-félszigeten egyetlen példányát gyűjtöttük az Apáti-tetőn, árvalányhajas gyepben talajcsapdával. Csapdázási időszak: 2000. VI. 9-16. Védett faj, eszmei értéke 10 000 Ft. *Enoplopus dentipes (Rossi, 1790) (= Enoplopus velikensis (PILLER & MITTERPACHER, 1773) (cirpelő gyászbogár)) Délkelet-európai faj. Hazánkban főképpen a Dunántúlról ismerjük, de az Északi-középhegységben is megtalálható. Szórványos előfordulású, helyenként nem ritka. Lelőhelyeinek legnagyobb része a Balaton-felvidéken található, bakonyi adatait KUTASI (1999) összegzi, tihanyi előfordulását nem említi. A Tihanyi-félszigeten a Szarkádi-dűlőnél, a Hármas-hegyen és a Gejzírkúpoknál került elő talajcsapdából 2000. VI. 9. és IX. 10. között. MELOIDAE (HÓLYAGHÚZÓ BOGARAK) Zonitis praeusta (FABRICIUS, 1792) (rőt élősdibogár) A Földközi-tenger vidékétől Kelet-Európán keresztül Turkesztánig fordul elő. Faunánkban az Alföld és a dombvidék lakója, általában sehol sem gyakori. A legmelegebb nyári napokon főként a vadmurok (Daucus carota) virágzatán látható. Bakonyi előfordulásait KUTASI (1999) összegzi, melyek között tihanyi adat is szerepel. Jelen vizsgálataink során a Szarkádi-dűlőn irtásréten, valamint a Levendulásban murok virágzatán találtuk 2000. VI. 30-án és VII. 4-én. CERAMBYCIDAE (CINCÉREK) *Prionus coriarius (LINNAEUS, 1758) (hegedülő csercincér) A Palearktikum délnyugati részében elterjedt faj. Hazánkban főként a hegyvidéki tölgyesekben fordul elő. Nem ritka, de egyszerre csak ritkán található nagyobb számban (MEDVEGY 1987). A Tihanyi-félszigetről ez idáig nem publikálták előfordulását. Jelen vizsgálataink során 2000-ben egyetlen helyen, a Tájvédelmi Kutatóház környékén, cserestölgyesben figyelték meg. *Spondylis buprestoides (LINNAEUS, 1758) (erdei félcincér) Az egész Palearktikumban elterjedt. Hazánkban a fenyvesekben elterjedt, nem ritka (MEDVEGY, 1987). A Tihanyi-félszigetről ez idáig nem publikálták előfordulását. Kutatásaink során egyetlen helyen, az Apáti-hegyen a feketefenyvesben (talajcsapdából) került elő 2000. VI. 9. és 30. között. *

IHchoferus paliidus (OLIVIER. 1790) (sápadt éjicincér) (6. ábra ld. a borítón) Közép- és Dél-Európában elterjedt faj. A lárva tölgyfajok törzsének kérge alatt rág, itt is bábozódik be. Hazánkban lényegesen elterjedtebb és gyakoribb, mint korábban gondolták (lásd VARGA, KASZAB & PAPP 1990). A Tihanyi-félszigetről ez idáig nem publikálták előfordulást. Kutatásaink során két helyen, a Kiserdő-tetőn bokorerdőben és az Apáti-hegyen feketefenyves szegélyében találtuk boros csapdában 2000. VI. 9. és 23. között. Védett faj, eszmei értéke 2000 Ft, szerepel a Magyarországi Vörös Könyvben, mint közvetlenül veszélyeztetett faj.