H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

SZÉL GYŐZŐ – KUTASI CSABA: Tihanyi élőhelyek bogárfaunisztikai vizsgálata

7. Külső-tó (3. ábra Id. a borítón). A vízpart közelében sasos, helyenként fehér füzes állományban üzemeltek a talajcsapdák, alkalmanként (parttaposással) egyelő gyűjtések is történtek. 8. Szőlőültetvény a Külső-tó mellett. A talajcsapdák a tőkék mellett az őszi időszakban működtek. 9. Kiserdő-tető. A Tihanyi-félsziget tájképileg egyik legszebb része. A talajcsapdákat a Szélmarta sziklák közelébe telepítettük, félig zárt, száraz sziklagyepbe, félig bokorerdőbe. A bokorerdő állományalkotó fája a virágos kőris (Fraxinus ornus), illetve molyhos tölgy (Quercus pubescens). Egy nagyobb kőrisfán boros csapda is üzemelt. 10. Gödrös: sziklagyep. A Gödrös területén meredek lejtőn elhelyezkedő, rövidfüvű zárt sziklagyepbe helyeztük le a talajcsapdákat dudafürt (Colutea arborescens), illetve gyepűrózsa (Rosa canina) bokrok közelébe, amíg kissé lejjebb mandulafák tövébe. Az egyik mandulafán nyár elején boros csapda is üzemelt. 11. Belső-tó (4. ábra ld. a borítón): tópart. A Belső-tó partja közel sem mutat olyan természetes-természetközeli állapotokat, mint a Külső-tó partja, nagy kiterjedése viszont indokolttá tette vizsgálatát. E helyen az alkalmazott módszer a parttaposás volt. 12. Hármas-hegy: gejzírkúp (5. ábra ld. a borítón). A gejzírkúp közelében nyílt és félig nyílt száraz sziklagyepek találhatók. Jellemző cserjefaj a cserszömörce (Cotinus coggygria). E helyen néhány hétig üzemelt két talajcsapda, valamint egy kisebb molyhos tölgyfán rövidebb ideig - boros csapda is. A talajtakaró sekély volta és az alapkőzet keménysége miatt csak kis-méretű poharakat tudtunk leásni, és azokat is többnyire kiforgatták. Néhány alkalommal egyelő gyűjtést is végeztünk. 13. Hármas-hegy: erdőszél, kaszáló. A tavasszal jó nedvesség-ellátottságú kaszáló (Arrhenatheretum) nyár közepére kiszárad. Kökényből (Prunus spinosa), illetve fagyaiból (Ligustrum vulgare) álló szegélycserjés határolja, kissé távolabb zárt cseres-tölgyes található. A talajcsapdákat a cserjesor és a kaszáló határán ástuk le. Májusban egy alkalommal fűhálózást is végeztünk a területen. 14. Szarkádi-dűlő: lucernaföld. A lucernaföld kultúrterületnek számít ugyan, de mikroklimatikus viszonyait és táplálék-ellátottságát tekintve igen kedvező élőhely a futóbogarak számára. A lucernaföldet cseres-tölgyes, illetve cserjés határolja. E helyen talajcsapdák üzemeltek, illetve a terület közepén elhelyezkedő nagyobb cseresznyefára boros csapdát telepítettünk, a szalmabálák és kövek forgatásával pedig olykor egyelő gyűjtéseket is eszközöltünk. Egy ízben (VII. 5-én) lámpázást is végeztünk. 15. Szarkádi-dűlő: irtásterület. A többé-kevésbé degradált irtásrétet erdő, illetve szegélycserjés határolja, helyenként siskanádból (Calamagrostis epigeios), illetve szúrós cserjékből (Prunus, Rosa) álló foltok tarkítják. Jellemző és gyakori gyomnövények a murok (Daucus carota), illetve a keserűgyökér (Picris hieracioides). E helyen talajcsapdák üzemeltek, illetve a középen elhelyezkedő diófára boros csapdát telepítettünk. Nyár folyamán egy ízben virágokról egyelő gyűjtést is végeztünk. 16. Szarkádi-erdő: cseres-tölgyes. Idős korú és jó állapotú, természetközeli élőhely, ahol egyetlen alkalommal (VI. 16-án) végeztünk egyelő gyűjtést. Rövid ideig boros csapda is üzemelt az erdőben, azonban bogarak nem, csupán lepkék jöttek a csalétekre. 17. A Tájvédelmi Kutatóház környéke: cseres-tölgyes. E helyen a kirándulók gyűjtései, illetve Tóth Szabolcs (Balaton-felvidéki NP Igazgatósága) megfigyelései alapján sikerült néhány bogárfaj előfordulást feljegyezni. Az egyik csertölgyön néhány hétig üzemelő boros csapda nem hozott számottevő eredményt.