H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

SZÉL GYŐZŐ – KUTASI CSABA: Tihanyi élőhelyek bogárfaunisztikai vizsgálata

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zirc, 20. (2001-2003); 77-106. TIHANYI ÉLŐHELYEK BOGÁRFAUNISZTIKAI VIZSGÁLATA SZÉL GYŐZŐ

1 & KUTASI CSABA

2 'Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, Budapest 2

Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc Abstract: Coleopterological investigations in 17 habitats of the Tihany Peninsula (Hungary). Between 2000 and 2001 intense coleopterological collecting was made in 17 different kind of habitats of the Tihany Peninsula with pitfall, wine and light trapping, treading the ground, singling and sweepnetting. The vegetation types of the investigated area were among others in summer dry grassland, rock swards, shrubby forests, black pine plantation, alfalfa crop, and water sides of two small lakes of the Peninsula ("Külső-tó" and "Belső-tó"). The total number of beetle species recorded is 300, from which 25 are new to the fauna of the Tihany Peninsula. Distribution and habitat preference of 50 characteristic, rare and/or protected species are outlined. I. Bevezetés A Tihanyi-félsziget a múlt században még szinte teljesen kopár, pontosabban erdőmentes vidék volt, ahol a legjellemzőbb növénytársulás a félig nyílt és zárt gyep volt. Századunkban jelentős mértékű beerdősülésnek lehettünk tanúi. Míg a spontán szukcesszió bokorerdőket és cseres-tölgyeseket eredményezett, a mesterséges telepítés nyomán olykor tájidegen feketefenyvesek jöttek létre. A szukcesszió eredménye, pl. az idős fákkal tarkított, kutatóház környéki erdő (egykori felhagyott, fás legelő), vagy a Levendulás környéke (több tízhektárnyi mandulás-levendulás erdősült be, a mostani tényleges Levendulás terület az eredeti töredéke). Az utóbbi évtizedekben erősen megnövekedett a döntően nyári időszakban jelentkező idegenforgalom (idényenként több millió látogató), ami fokozott területhasználattal jár együtt. Turistautakat jelöltek ki, tanösvényeket hoztak létre, és a gejzírkúpok bemutathatóvá tétele érdekében cserjéseket irtottak ki. Az egykori kiterjedt állattartás már rég megszűnt, de az utóbbi időben néhány száz merinójuhot telepítettek a félszigetre, így a gyepek egy részének fennmaradása megoldottnak látszik. Szintén a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezdeményezésére telepítettek 2001 végén öt szürke marhát a Belső-tó mellé. Az egykor lecsapolt Külső-tó helyreállítása megtörtént, amely ma már az élővilág által birtokba vett, állandó vízzel rendelkező mozaikos nádas terület. Örvendetes, hogy a Belsőtavon az utóbbi évtizedekben jelentős nádasodási folyamat indult meg.