H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

VERESS MÁRTON: Adalékok a homokkő anyagú kőtengerek (Káli-medence) pszeudokarrjainak morfogenetikájához

2. 3. A kőtengerek főbb pszeudokarros (pszeudokarsztos) formái A medence kőtengereinek pszeudokarros formáit az I. táblázat mutatja. I. táblázat (Table I.): A Káli-medence kőtengereinek pszeudokarros (pszeudokarsztos) formái Pseudokarren (pseudokarst) forms of the bock field of the Káli-Basin pszeudokarros ps/cudokarsztos forma Szentbékkállaikőtenger Szentimrei-kőtenger Salföldikőtenger Kővágóörsikőtenger ll/a Il/b II/c Il/d N/g H/e Il/h IVa IVb lankás oldalú madáritató +(3) +(2) -Cl +(0 (+0 +(2) +0) +(1) +(3) +(3) Mil függőleges oldalú madáritató +(3) +(2) +(2) uvala madáritató -(2) +(2) összetett madáritató (2! +(D küno +(3) +(2) kürtő uvala +(2) összetett kürtő •i2i vályú KI) +(1) +(2) •il 1 homokkő poligon +(2) lépcső +0) +(2) hasadék +(2) •.1) +(!) gyüszű kan• +<>) kezdetleges saroknyom +(1) +(D -(1) tanúhegy •1 ! í +(') +(3) s/iklahíd +(D +0) síkká leoldott kissé hullámos felszín +(2) +(2) +(2) +(1) színlő +(3) -,2l +0) Hl) •:2i zseb +(2) H2) +(D -C) +0) laliini •(21 -(1) barlang +(D Megjegyzés: 1. a forma előfordulása egyedi, 2. a forma előfordulása gyakori, 3. a forma előfordulása uralkodó (becsléssel) Remark: 1. sporadic occurence, 2. common occurence, 3. forms pridominate (estimated) A madáritatók a leggyakoribb pszeudokarros formák. Egyszerűek (1., 2. kép) és összetettek (3. kép) különíthetők el. Az egyszerűek felülnézetben kör vagy megnyúlt alakúak. Ez utóbbiak gyakran törések mentén vagy réteghatárokon képződtek. E formákhoz gyakran vályúk vezetnek (1. kép). Gyakori, hogy peremük hullámos lefutású, miáltal keskenyebb és szélesebb részekre különülnek (4. kép). Ha réteghatáron képződnek, egyik oldallejtőjük (amelyik a jobban oldódó rétegben képződött) függőleges vagy aláhajló falú (5. kép). Az aljzat lehet sík, ekkor homokkőben mélyül. A kör alaprajzú madáritatók oldalnézetben változatos alakúak. Közöttük gyakoriak a lankás oldalú, kis mélységű, sík aljzatú (2. kép) formák. A madáritatók össze is oldódhatnak (uvala madáritató). Leggyakoribbak a kettősen összetett madáritatók, belsejükben alacsony lekerekített küszöbökkel (4. kép). Az összetett madáritatók lehetnek egyszerűen összetettek (6. kép), amikor a nagyobb belsejében egy kisebb helyezkedik el, és többszörösen összetettek (8. ábra, 7. kép). Ez utóbbi forma részmélyedésekre különül, a madáritató belsejében további kisebb kiemelkedések és oldódásból visszamaradt küszöbök (4. kép), karros „tanúhegyek" fordulhatnak elő (7. kép). A kürtők a Salföldi-kőtenger homokkövén fejlődtek ki (8. kép). Előfordulhatnak közöttük egyszerűek (9. kép), uvalás jellegűek (több kürtő összenőtt), illetve összetettek (a kürtő talpa kisebb kürtőkkel tagolt - 10. kép). A vályúk lejtős homokkőtömb felszíneken alakulnak ki. Hosszúságuk 10-20 cm-től 1-2 m-ig terjedhet, míg szélességük 1-2 cm-től 10-15 cm-ig, mélységük legfeljebb 10 cm.