H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

VERESS MÁRTON: Adalékok a homokkő anyagú kőtengerek (Káli-medence) pszeudokarrjainak morfogenetikájához

Előfordulnak közöttük egyenesek és kanyargós lefutásúak. Madáritatókhoz kapcsolódnak vagy e formáktól indulva (túlfolyási vályúk) a hordozó kőtömb pereméig vezetnek (2. kép). Törés mentén alakultak ki, keresztmetszetük igen változatos lehet. A tipikus, mészkövön kialakult rinnek és rillek között mintegy átmenetet képeznek. A homokkőpoligonok kis szélességű és mélységű (1-2 cm) egymáshoz kapcsolódó (esetenként keresztező) egyenes vagy íves formák (11. kép). Az egymásba kapcsolódás eredményeként kialakult rajzolatok jellegét nagymértékben meghatározza ezen mélyedések lefutása, hossza és az, hogy hány kapcsolódik egymásba. A lépcsők (9., 10. ábra) dőlt felszínű kőtömbökön eltérő meredekségű 40-50 cm-es szélességű kisebb dőlésű, és 10-15 cm magasságú nagyobb dőlésű felszínrészletek sorozatai. A lépcsőlapokon gyakran fordulnak elő madáritatók. A hasadékok magányosak és csak ritkán alkotnak hasadékegyütteseket. Szélességük több dm is lehet. A hasadékok többsége valószínűleg a kőzet törései menteni történt oldódással keletkezett. Gyűszűkarrok 1-2 cm-es átmérőjű és mélységű formák. Gyakran megnyúltak, hosszabbik tengelyük eltér a hordozó térszín lejtésirányától. Elsősorban a Salföldi-kőtenger kőtömbjein (gyakran a madáritatók oldalfalain) fordulnak elő. Gyakoriságuk számottevő lehet (1 m

2-en gyakran 5-6 db is kifejlődhet). A Szentimrei-kőtenger néhány részletén kis számban saroknyom vagy saroknyomhoz hasonló formák is előfordulnak. E formák talpi része nagy, sarokrészük alacsony, de meredek. A sarok a mészköves saroknyomokhoz képest kevésbé sima és kevésbé legömbölyített. Ha a ferde vagy irányt változtató kürtők alsó végükön elérik a kőtömb odalát, felettük sziklahidak jönnek létre. A karros (pszeudokarros) „tanúhegyek" maradványformák (12. kép). Ott alakulnak ki, ahol a homokkő felületileg oldódik le, vagy ha szomszédos karros formák egymásba nőnek. Előfordulhatnak tagolatlan, vagy alig tagolt homokkő felszínen, vagy mint említettük a főleg nagyobb pszeudokarros formák belsejében (2. kép). A Salföldi-kőtenger kőtömbjein gyakoriak az ún. szegélyhelyzetű karros „tanúhegyek" (11. ábra, 13. kép). A kőtömbök oldalában az alábbi formák fordulnak elő (ezek bár pszeudokarsztos képződmények, méretük alapján azonban nem mindegyik tekinthető pszeudokarros formának): - színlő (magasságához és mélységéhez képest viszonylag hosszú képződmény); előfordulnak közöttük közepes méretűek, gyakran egymás felett több szintben kifejlődve (15. kép) és nagyméretűek (16. kép); - zseb (néhány dm-es nagyságú, inkább horizontális irányban kiterjedtebb forma), a színlő formától nem különül el markánsan (17. kép); - gömbsüvegszerú forma (18. kép), tafoni (félgömbhöz, gömbsüveghez hasonló mélyedés); - barlang (a kőzetbe 2 m-nél nagyobb kiterjedésben nyúlik be). A barlangokat a Szentbékkállai-kőtenger területén ESZTERHÁS (1987) tanulmányozta. Hármat írt le. Szerinte áltektonikus eredetűek, ill. ott alakultak ki, ahol a homokot az összecementáló amorf kova anyag kevésbé járta át, és így a kőzet e helyeken deflációs és egyéb hatásokra nagyobb mértékben pusztulhatott. Az utóbb felsoroltak közül a zsebet soroljuk a pszeudokarros formákhoz. Végül megemlítjük, hogy a kőtengerek területén folytatott bányászkodás eredményeként kőtengerrészletek, kőtömbök, ill. egyes formák megsemmisülhettek. Arra is számítani lehet, hogy egyes formák alakja, mérete a bányászat következtében megváltozott, ill. a pszeudokarros formákhoz hasonlóak keletkeztek (pl. fúrólyuk).