H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 19. (Zirc, 2000)
NAGY DÉNES: Faunisztikai adatok a Balatonon élő vidra (Lutra lutra) táplálék-összetételének vizsgálatából
országon kevés munka született ebben a témában, ezért is célom a vidra hazai táplálék-öszszetételének vizsgálata. A Balatonra azért esett a választásom, mert halfaunája rendszeresen kutatott, kiterjedése állandó, a lezajló folyamatok, trendek megfigyelését lehetővé teszi. Módszertan A vidra ürüléke jellegzetes, mással nehezen összetéveszthető, körülbelül 1 cm átmérőjű, gyakran 5-7 cm hosszú, de néha csak pár cseppnyi. Színe friss állapotban fekete, sötét, jellegzetesen hal és pézsmaszagú, később a színe szürkés lesz, majd elfehéredik. Szinte mindig tüskés, általában halszálkák találhatóak benne. Nem csavarodott, mint az esetleg hasonló táplálékon élő nyeste és görényé, szaga mindkettőtől jelentősen különbözik (MASON-MACDONALD 1986). Elhelyezése általában kiemelkedő tereptárgyakra történik, vagy közvetlenül valamilyen, a vidra számára fontos objektum, pl.: üreg, lék mellé. Jellegzetes feltalálási helyei a hidak alatti terület, a tavakat övező gát, a Balatonon a nagyobb kövek, nagyobb fák töve, vagy a jellegzetes kiszállóhelyek a vízparton. A mintagyűjtést Badacsonyban, a strand és a móló területéről végeztem. Ez az élőhely erősen zavart, főként nyáron, a partmenti vegetáció kultúrvegetáció, a parton kövezés található. Kisebb nádasmaradványok előfordulnak, valamint a terület Badacsonytomaj felé eső részén egy nagyobb, összefüggő nádas kezdődik. A mintavételi útvonal kialakítása az IUCN standard szerinti minimum felmérés szabályai szerint zajlott (PETRÓCZI 2000). Minden ürüléket összegyűjtöttem. A mintákat papírborítékba gyűjtöttem, ezekben végeztem a szárítást, szükség esetén szárítószekrényben, légszáraz állapot eléréséig. A száraz mintákat ezután csipesszel óvatosan szétbontottam, elkülönítettem a határozáshoz használható képleteket. Szétválogatáskor csigolyák, pikkelyek szép megtartású, jellegzetes darabjait, illetve koponyacsontokat, garatfogakat különítettem el a határozandó képletek közé. A vidra ürülékében fellelhető táplálékmaradványok azonosításához határozókat (BERINKEY 1966, KEMENES 1993, KNOLLSEISEN 1996), valamint saját referenciagyűjteményt használtam. Garatfog hiányában, koponyacsont, pikkely és csigolya alapján a pontyféléket nem határoztam faj szintig, a hibalehetőség elkerülése miatt. Kivételt jelentett a jellegzetesen ovális pikkelyű compó (Tinea tinea), amennyiben ép pikkelyek álltak rendelkezésre. Az 1998. februártól 1999. augusztusáig tartó mintagyűjtés alatt 126 minta feldolgozását végeztem el. Eredmények A táplálékban előforduló meghatározott 334 hal és egyéb táplálékelem Badacsonyban 126 feldolgozott vidraürülék minta alapján az 1. táblázatban leírtak szerint alakultak. Garatfogak hiányában a keszegfélék nehezen különíthetőek el, ezért 15 esetben a pontyfélék (Cyprinidae) gyűjtőnév alatt szerepelnek. A sügéralkatúak (Perciformes) gyűjtőnévvel hasonló a helyzet (5 esetben), ezt a fogalmat akkor alkalmaztam, ha a rend hazai képviselőire jellemző fésűs pikkelyen és csigolyán kívül meghatározható koponyacsont nem került elő. A halakon kívül a vizsgált mintákban előforduló gerincesmaradványok: madár (Aves), emlős (Mammalia, valószínűleg Rodentia), hüllő (Reptilia), ezen belül pikkelyes hüllő (Squamata), kétéltű (Amphibia, valószínűleg Rana sp.). Az ízeltlábúak (Arthropoda) közül szegélyes csíkbogár (Dytiscus marginalis) és burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata), illetve Amphipoda- és Chironomidae-maradványok kerültek elő. Puhatestű (Mollusca) fajok kö-