H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 19. (Zirc, 2000)

NAGY DÉNES: Faunisztikai adatok a Balatonon élő vidra (Lutra lutra) táplálék-összetételének vizsgálatából

Faj vagy taxonnév Előfordulási eset Emlős ( Mammalia) 4 Madár (Aves) 12 Hüllő (Reptilia) 1 Kétéltű (Amphibia) 3 Halak (Pisces) 10 Csuka (Esox lucius) 9 Pontyfélék ( Cyprinidae) 15 Bodorka (Rtitilus rutilus) 7 Veresszárnyú keszeg ( Scardiniits ervthrophtalmus ) 4 Szélhajtó küsz (Alburnus alburmis ) 129 Karikakeszeg ( Blicca bjoerkna) 13 Dévérkeszeg (Abramis brama) 10 Compó (Tinea tinea) 2 Kárász ( Carassius auratus ) 15 Ponty (Cyprinus carpio) 4 Angolna (Anguilla anguilla) 16 Sügéralkatúak ( Perciformes ) 5 Naphal (Lepomis gibbosus) 6 Vágódurbincs ( Gymnocephalus cernuus) 50 Fogassüllö (Stizostedion htcioperca) 11 Kősüllő (Stizostedion rolgense) 3 ízeltlábú (Insecta) Szegélyes csíkbogár ( Dvliscus marginális ) 1 Burgonyabogár ( Leptinoiarsa decemlineata ) 1 Puhatestű ( Mollusca ) Pogácsacsiga (Bathvomphalus contortus) 2 Vándorkagyló ( Divisscna pulvmorpha) 1 1. táblázat: Vidra ürülékében talált táplálékelemek száma (Badacsony, 1998-1999) zül pogácsacsiga (Bathyomphalus contortus) és vándorkagyló (Dreissena polymorpha) -maradványok is előkerültek. Az összes ízeltlábú- és puhatestű-maradvány egy alkalommal került elő, kivéve a pogácsacsigát, amelyik kétszer, illetve az Amphipoda-kat, amelyek gyakrabban, de főleg töredékesen, valamint a Chironomidae-t, itt a lárvák fejtokja volt többször megtalálható. A gerinceseket, illetve a csíkbogarat leszámítva nagy a valószínűsége, hogy halak által elfogyasztott, azok gyomortartalmával a vidra tápcsatornájába került maradványok lehettek. Ezt támasztották alá, hogy a puhatestű héjak mindannyiszor 5 mm-nél kisebbek voltak. Értékelés Eredményeimet összevetve balatoni parti öv halfaunisztikai adataival (például BÍRÓSPECZIÁR-TÖLG 1998) megállapítható, hogy a vidra táplálék-összetétel vizsgálatának eredménye követi az élőhelyen található haltáplálék-készlet összetételét. Generalista vízi ragadozóként a gyakoribb fajokat fogyasztja. Nagyobb arányú fogyasztás figyelhető meg néhány kevésbé gyakori faj tekintetében (durbincs, angolna), amelyek lassabban mozgó, fenéklakó fajok, ez a megállapítás egyezik más vizsgálatok eredményeivel (pl. WISE-LINN-KENNEDY 1981, KRUUK 1995). A vidra előnyben részesítette a kisebb mérettartományt, bár a kis súlyú (5 g alatti) példányokat mellőzte vadászata során.