Kenyeres Zoltán (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 18. (Zirc, 1999)

TÓTH SÁNDOR: A vörös légivadász (Pyrrhosoma nymphula interposita Varga, 1968) előfordulási sajátosságai a Bakonyvidéken (Insecta: Odonata)

4. ábra: A Pyrrhosoma nymphula interposita jelenleg ismert hazai lelőhelyei Magyarország UTM hálótérképén (10x10 km-es négyzetek szerinti bontásban) fordulási területe az Északi-Bakonyra, pontosabban a Magas-Bakonyra korlátozódik. Szinte minden olyan biotópban előfordul, ahol a feltételek megfelelnek a faj ökológiai igényeinek (hasonlóan például az alpesi gőtéhez), legfeljebb, főleg a kisebb populációinak egy részét még nem fedezték fel. Ugyancsak viszonylag gyakorinak bizonyult a Déli-Bakonyban is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy több, emberi megítélés szerint a faj számára ideálisnak tűnő biotópban (pl. öcsi Nagy-tó, Tündérmajori-tó), éveken át való keresés ellenére sem sikerült megtalálni. Ezzel szemben nem egyszer olyan vizes élőhelyeken is felbukkant, ahol egyáltalán nem számítottunk volna rá. Hosszabb ideig nem ismertük a Keleti-Bakonyból, ezért úgy gondoltuk, hogy a hegységnek ezen a kistáján nem is él, de újabban ott is több (igaz általában kicsi) populációját sikerült megtalálni. Mint az elmúlt években kiderült, él a Keszthelyi-hegységben, a Balaton-felvidéken, sőt a Tapolcai-medencében is. Mivel a faj Magyarország UTM hálótérképén csaknem teljes egészében lefedi a Bakonyvidék területét (a 141 lelőhely 42 10 x 10 km-es négyzetet foglal el), indokolt a hegységben való előfordulási viszonyait részletesebben is bemutatni. Az eddigi tapasztalatok alapján, erre a célra is alkalmas az UTM térkép alhálós változata, mégpedig a 2,5 x 2,5 km-es bontásban. Ezen (5. ábra) a 142 lelőhelyet már 110 jel szemlélteti. Életmóddal kapcsolatos megfigyelési adatok A vörös légivadász viszonylag gyönge repülési képességű faj, mely általában ragaszkodik a biotóphoz. Az eddigi tapasztalatok szerint, erősen kötődik a lárvák fejlődési helyéül szolgáló vízhez. Magam, egyetlen kivételtől eltekintve, soha nem találtam élőhelyétől nagyobb (legfeljebb 10-50 m) távolságra. A kivétel a balatonkenesei Part-fő (v.o. a lelőhely leírásával). A faj lárvája (2. ábra) a szerzők egybehangzó véleménye szerint, állóvizekben vagy lassan folyó vizekben fejlődik. Tipikus élőhelyei a kisebb, folytonosan, de legalábbis időszakosan átöblítődő sekély állóvizek, illetve a vízfolyások kiszélesedő, állóvízjellegű szakaszai.