Kenyeres Zoltán (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 18. (Zirc, 1999)

TÓTH SÁNDOR: A vörös légivadász (Pyrrhosoma nymphula interposita Varga, 1968) előfordulási sajátosságai a Bakonyvidéken (Insecta: Odonata)

5. ábra: A Pyrrhosoma nymphula interposita lelőhelyei a Bakonyvidék UTM hálótérképén, a 2,5 x 2,5 km-es alháló szerinti bontásban (NATURINFO számítógépes grafika) Nagyobb állóvizek sekélyebb részeiben is előfordul, elsősorban a tavat (vagy tározót) tápláló vízfolyás betorkollásánál, illetőleg kifolyásánál. A Bakonyban több mint két évtizede rendszeres lakója a közigazgatásilag Zirchez tartozó Szarvaskúton, a kavicsbányászat után visszamaradt mélyedésekben összegyűlt, állandó jellegű, víztipológiai szempontból tömpölynek minősülő, olyan kisebb (néhány m

2-es) szivárgó forrásoknak, valamint a csapadék által táplált vizeknek, melyeknek nincs kapcsolatuk vízfolyással. Az említett lelőhelyen az eddig kimutatott legkisebb élőhelye nem érte el az 1 négyzetmétert. Szarvaskúti tapasztalatok alapján, a lárvák +10 °C-os vízben már aktívak (egyéb fajokkal, pl. Aeshna cyanea, Ischnura elegáns, Coenagrion puella, Libellula depressa, Sympetrum sp. együtt). Mind a fiatal, mind az idős lárvák akváriumban különösebb nehézség nélkül tarthatók. A fiatal lárvák élő vízibolhával, szúnyoglárvával, vagy pl. csővájó féreggel (Tubifex) táplálhatok. Rendszeres etetés mellett csak nagyon ritkán fordult elő kannibalizmus. Az idős lárvák már alig fogadnak el táplálékot. Akváriumban a kibújás előtt álló lárvák a kiálló növényekre néhányszor felmásznak, majd egy idő után visszatérnek a vízbe. Napközben gyakran előfordul, hogy csak a fejüket vagy a torukat dugják ki és hosszabb ideig (esetleg órákig) ebben a helyzetben maradnak.