Kenyeres Zoltán (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 18. (Zirc, 1999)

MURÁNYI DÁVID: Az Amphinemura standfussi (Ris, 1902) álkérész (Plecoptera) faj a Bakonyvidéken

Gyűjtési és határozási módszerek Az állatok a Bakony két vizében rendszeres gyűjtések alkalmával, a Bakonyalján pedig alkalmi mintavétel során kerültek elő, a lárvák 50x 50 cm-es kvadrát-mintavétellel, az imágók pedig egyeléssel. Az egyedek 70%-os DI-felületaktív detergensben konzerválva a Bakonyi Természettudományi Múzeumban lettek elhelyezve. Azonosításuk Kis (1974), illetve ROZKOSNY (1980) könyve, és a Magyar Természettudományi Múzeum példányai alapján történt. A kísérőfauna határozása többnyire szintén az említett két munka segítségével folyt. A rajzok négyzetháló használatával készültek, a patakok jellemzése részben saját megfigyelések, részben BAUER - SZINETÁR (1999) munkája alapján történt. Az élőhelyek és a fenológia jellemzése (/) Kalapács-ér (Gyulamajori-patak): A Tapolcafő-Ganna közti út hídja körüli gyűjtőhelyen a patak 2001. 05. 15-én alig csordogáló, 20-30 cm széles és 1-2 cm mély erecske volt, a közúti híd után pedig fél méter mély, álló vizű gödörbe torkollott, amiből alig volt elfolyás. 2001. 06. 13-án, mikor ismét felkerestük az élőhelyet, a híd előtt és után is teljesen száraz medret találtunk. Ez általános az elmúlt években (FUTÓ 1999), a patak felső szakasza mint állandó vízfolyás csak a tavaszi és őszi hónapokban működik. Az őszi víz laboratóriumi vizsgálati jegyzőkönyve szerint (BAUER - SZINETÁR 1999) a patak kémhatása majdnem semleges (pH 7,17), oxigén telítettsége alacsony (9,82%), vezetőképessége igen magas (1100 iS/cm), különösebb szennyeződés nem mutatható ki. A patak medre a híd körül kavicsos-iszapos, néhol sóderes, az álló vizű gödörben sűrű növényzettel benőtt. Partja meredek, sással szegélyezett, a hídtól pár méterre mindkét oldalon füzek kísérik. Az út alatt 1 méter átmérőjű betoncsövön van átvezetve. Az Amphinemura standfussi (Ris, 1902) egyedei mellett 2001. 05. 15-én a Nemoura cinerea (Retzius, 1783) egy nőstény imágója került elő, 2001. 06. 13-án pedig az Isoperla tripartita lilies, 1954 exuviumát találtuk. Kérészek közül igen nagy számban találtunk Siphlonurus sp. lárvákat és imágókat 2001. 05. 15-én, szitakötőkből mindössze közvetlen a víz partján egy frissen kikelt Ischnura pumilio (Charpentier, 1825) hímet, valamint tegzesekből két Limnephilidae faj imágóját. A vizsgált Plecoptera faj brachypter egyedeiből három az út alatti betoncső falán mászkált 1-1,5 méterre a szájadékától, a negyedik pedig a parti sásról került elő. Sem exuviumot, sem lárvát, sem normál szárnyú imágót nem találtunk. Az állat populációja valószínűleg igen kicsi, és repülési ideje is rövid a Kalapács-ér mentén, mivel a patak vízirovarait már két alkalommal is vizsgálták (ANDRIKOVICS 1987, AMBRUS 1999), de ez a faj nem került elő. Gyűjtési adatok: Tapolca fő, Kalapács-ér, Tapolcafő-Ganna közúti híd (UTM: XN93 B2), 2001 V15., icT?2, Leg: Murányi D. - Tóth S. (2) Borzavári-ér: A Zirc-Pálihálás közti út hídja alatti mintavételi helyen májusban a patak kb. 1 méter széles, mélysége 5-8 cm, sebessége 0,5 m/s. Júniusra vize ugyan még megmaradt, de alig folydogált, júliusban és augusztusban teljesen kiszáradt.